L
Labirintus: útvesztő.
Labrüsz: kétélű bárd. A minószi vallás legelterjedtebb szimbóluma, állatáldozatokhoz használták. Szentélyekben kőtalapzatra erősített rudakon állították fel.
Land art/earth art: Nemzetközi művészeti mozgalom (az előbbi tájművészetet, az utóbbi pedig földművészetet jelent) az 1960-as évek derekán alakult ki. Lényege, hogy a művészek a hagyományos szobrászati anyagok és módszerek alkalmazása helyett magán a természeten hajtanak végre különféle változtatásokat.
Lapitha: Nép Thesszáriában, amely összeveszett a kentaurokkal ugyanis Perithoosz király esküvőjén a kentaurok lerészegedtek, megtámadták a menyasszonyt és sok nőt elraboltak, mire háború tört ki köztük.
Legjellemzőbb nézetek elve: a síkszerű ábrázolásban a legjellemzőbb nézetekkel való ábrázolás- mindent úgy ábrázoltak, ahogy a legfelismerhetőbb.
Léküthosz: olajtartó, hosszú nyakú, karcsú, talpas cserépkorsó. Színe általában fehér. Márványból készült, nagyított mását sírokon alkalmazzák.
Lépcsős piramis: Az első piramisok egyike, a piramis elődje. A piramisforma adott, de lépcsőzetesen, egymásra épülő emeletekból áll.
Lineáris B: krétáról származó írásmód.
M
Macellum: Az ókorban a húscsarnok.
Mágia: varázslás. A kultikus rítusok, vallásos szertartásokká rendeződése előtti kapcsolatteremtés a szellemvilággal. Hasonlósági mágia: hasonló, hasonlót vonz. Pl. Eljátszották a vadászatot az őskori emberek, hogy később, a „valóságban” tényleg megtörténjen, és sikeres legyen.
Masztaba: Ókori egyiptomi sírépítmény: téglalap alakú, csonka gúla formájú. Eleinte téglából, később kőből építették. Belsejében sírkamra van, ide temették az előkelő egyiptomiakat.
Mauzóleum: monumentális síremlék.
Megaron: görög lakóház, a legegyszerűbb. Hosszúkás négyszög alaprajzú, nyitott előcsarnokos épület.
Mellékhajó/oldalhajó: A főhajóval párhuzamos elhelyezésű, keskenyebb hosszanti tér. A bazilikákban alacsonyabb, mint a mellékhajó.
Menhír: hosszú kő. A megalit kultúrából származó függőleges, oszlopszerű, faragatlan, többméteres kőtömb.
Metopé: Dór épületek bemélyedő, négyszögű fríz eleme, amely triglifekkel váltakozik, rendszerint domborművek díszítik.
Mélydombormű: Az egyiptomi művészetben a fal síkjába vájt, vagy mélyített dombormű, a kidomborodó részek ezért nem állnak ki a fal síkjából.
Miniatúra: festett kép, kezdőbetű vagy egyéb dísz a középkori kéziratokban.
Minimal art: Hívei abból indulnak ki, hogy „a kevesebb többet jelent”. A műalkotás szerkezete alapelemekre egyszerűsödik, és a művészi érték nulla fokához közelít.
Minotaurusz: A görög mitológiának félig ember, félig bika testű szörnyetege. A krétai labirintus ura, Thézeusz ölte meg.
Mozaiktű (szögmozaik): A mozaik technika legkorábbi, Mezopotámiában alkalmazott változata, sumer templomok lábazatát díszítette. A még puha agyagba égetett színes mázasfejű kerámia kúpokat nyomtak.
Múmiamaszk: A halottak képmása, amelyet aztán a múmia arcához helyeztek.
Művészet: Valamely műalkotás létrehozására irányuló emberi tevékenység, illetve a műalkotások összessége. Fő jellemzője, hogy termékeinek értékstruktúráiban az esztétikai értékek kizárólagos vagy meghatározó helyzetben vannak.
N
Naosz: Apró, zárt, szekrényszerű kápolna, fülke Egyiptomban, amely istenszobor elhelyezésére szolgál.
Narmer/Ménész: Egyiptomi uralkodó i.e. 3. évezredben (i.e.2955), aki először egyesítette Alsó- és Felső-Egyiptomot.
Neolit: újkőkor. Elméletileg ekkor jött létre a földművelő falu. A kort a kerámia és a csiszolt kőeszközök használata jellemzi, fémeszközök még nincsenek.
O
Obeliszk: Négyszögletes, felfelé keskenyedő, csúcsban végződő kőoszlop, egyiptomi napszimbólum. Csúcsát, amelyen először csillant meg a reggeli napfény, fém -legtöbbször arany- lapokkal fedték be. Az obeliszk törzsére az uralkodó fáraó nevét és a napistenhez szóló imákat véstek.
Optikai korrekció: Amikor szemünk helyrekorrigálja a látványt. Pl.: Parthenon: egy db egyenes vonal sincs benne, szemünk azonban „helyreteszi” a dolgokat, ezért egyenesnek látjuk az oszlopokat, lépcsőket stb.
Orientalizáló stílus: A görög vázafestés idejében használatos kifejezés (de a művészettörténet során máshol is megjelenik), annyit tesz, hogy keleties hatás, keleties hatások érvényesülnek. A görögöknél a vázákon keleties motívumok jelennek meg, mivel hajós nép, kereskedelemmel is foglalkoztak, és a kint látott művek, alkotások hatással voltak a művészetükre.
A görög művészetnek a Kr.e. VIII. század végétől a VI. század elejéig tartó korszaka, amelyet a keletről érkező technikák és díszítőmotívumok tömeges átvétele, ugyanakkor sajátosan görög feldolgozása és átértelmezése jellemzett.
Ornamentum: Díszítmény a festészetben, szobrászatban, építészetben és az iparművészetben. Az építészetben sima tagok vagy felületek díszítésére, élénkítésére használt faragott vagy festett, többnyire az állat- és növényvilág stilizált formáiból vagy geometrikus rajzokból alkotott díszítmény.
Oszlop: Kör alaprajzú függőleges építészeti támasz. Három fő része van: lábazat, oszloptörzs, fejezet (ld. oszlopfő).
Oszlopcsarnok: Egy vagy több oldalról nyitott terem.
Oszlopfő: Oszlopok, pillérek lezáró felső része.
Oszloprend: A görög-római építészetben oszlop és párkányzat szabályszerű forma- és arányösszefüggései alapján kialakult építési rendszer.
P
Paleolit: kőkor. Az emberiség történetének legrégibb korszaka, amelyben az ember túlnyomórészt kőből készítette eszközeit.
Paletta: Festékkeverő tábla, egyik oldalán lyukkal a hüvelykujj számára.
Palmetta: pálmácska. Stilizált, szimmetrikus pálmalevél motívum. Gyakori építészeti és iparművészeti díszítőelem.
Panathénaia: Panathénaia-amphorák, az athéni Panathénaia-ünnepen négyévente rendezett versenyjátékok győzteseinek jutalmul adott, olajat tartalmazó vázák. Alakjuk a hasas amphora egy külön típusa. Készítésük egész tartama alatt (i. e. 566-tól kezdve egészen az i. e. 2. század végéig) megőrizték feketealakos díszítésmódjukat és azt a szokást, hogy egyik oldalukat Pallasz Athéné istennő lándzsás-pajzsos alakja, a másikat az illető versenyből vett jelenet díszíti. Panathénaia-amphorákat a legkiválóbb fekete- és vörösalakos vázafestő mesterek is készítettek.
Pantheon: Az összes isteneknek szentelt templom. Köztük a legismertebb az ókori Róma legrégibb épen maradt temploma.
Parthenon: E templomot Athén városállam őrzőjének, a bölcsesség istennőjének, Pallasz Athénének szentelték. Képviselte mindazt, amit a görögök ki akartak fejezni utolérhetetlen építészetükkel. 1458-ban a törökök átalakították mecsetté, és lőporraktárként is funkcionált, ami aztán felrobbant.
Pentagramma: A pentagramma ősidők óta fontos szimbólum, aminek mágikus vonásokat tulajdonítottak. Régen a Vénusz és a hozzá kapcsolódó istenségek jelképe volt. A püthagoreusoknál fontos vallási-filozófiai szerepet töltött be, néha Pitagorasz-féle csillagként is emlegetik.
Peplosz: Hőskori női ruhadarab az ókori görögöknél, mely Homérosz idején, mint kiderült, bokáig érő, testhez álló, a mai hálópongyolához hasonló szoknya volt, fent a mellen egyetlen bevágással, melyet násfa (fibula) tartott össze. Később a peplosz általában ruhát jelent.
Performance:A szó előadást jelent, és tágabb értelemben előadó-művészeti műfajokra (zene, tánc, színház) vonatkozik. Mint külön vizuális művészeti műfaj az 1970-es évek elején alakult ki. Fő jellemzője, hogy a művész (performer) általában saját testét, ill. személyiségét és annak közvetlen környezetét használja témaként és kifejezési eszközként, művét pedig "élőben" mutatja be.
Peripterosz: Oszlopsorral körülvett ókori görög templom.
Perspektíva: távlat. Tárgyak térbeliségi érzetét keltő ábrázolásmód sík felületen. A szemlélőhöz közelebbiek nagyobbnak, a távolabbiak kisebbnek látszanak, a mélységbe vezető vonalak pedig egymáshoz közelednek, és látszólag egy távoli pontban, az ún. enyészpontban futnak össze. A perspektíva által a festmény elő-, közép- és háttérre tagolódik. Fajtái:
· vonalperspektíva: a közeli vonalak erőteljesebbek, a távoliak halványabbak
· levegőperspektíva: az ég színe a levegőt is elszínezi, és ez a távolban lévő hegyek vagy épületek színét is áthangolja
· színperspektíva: a közeli színek telítettek, a távoliak tompábbak
Piramis: Négyszögletes alaprajzú, gúla alakú ősi egyiptomi fáraósír. Kockakövekből áll. Mélyen el van benne rejtve a sírkamra, amelyhez keskeny folyosó vezet.
Piramidion: A piramidion a piramis csúcsán lévő aranylemezzel burkolt kisebb méretű piramis-forma, amely hajnalban elsőként megcsillanva visszaveri a Nap sugarait.
Plein air festészet: A XIX. század második felétől divatba jött szabadban való festés és a látvány hangulatának megörökítése. Francia szó, jelentése: "szabad levegő". A plein air festők példaképüknek tekintették az angol tájképfestőket. Felfedezték a vidéki táj szépségét, közvetlenül a szabadban alkottak.
Podium: Magas alapépítmény, amelyen például az ókori templomok foglalnak helyet.
Pop-art: A művészeti mozgalom az Egyesült Államokban és Angliában az 1950-es években jelentkezett először. A fogyasztói társadalom és a popkultúra képzetköréből merített inspirációt. A képregények, a hirdetések és a tucattermékek mind-mind nagy szerepet játszottak ebben a mozgalomban, melyet egyik tagja, Hamilton így jellemzett: "népszerű, tűnékeny, felhasználható, olcsó, tömeggyártmány, fiatal, frappáns, szexis, ravasz, elragadó - és jó üzlet".
Portrészobor: Valamely híres embernek állított, készített portré. Anyaga lehet bronz, márvány, fa, stb. Az ókori Rómában nagyon elterjedt, a birodalom fennállása során több ábrázolási stílus is megjelenik.
Posztimpresszionizmus: A poszt latin elöljáró, jelentése: valami után. Az impresszionizmus után következő művészettörténeti periódus. Nem jelent egységes stílust, sokkal inkább azt a törekvést fogalmazza meg, hogy a festők eltávolodva az impresszionizmustól létrehozzák azt a művészetet, ami a XX. század művészetét előlegezi meg.
Pronaosz: előterem. Előcsarnok, különösen az őskeresztény bazilikáknál.
Propülaia: Díszes, oszlopos kapuépítmények épületcsoport előtt.
Pülon: Az egyiptomi templomok kapuépítménye.
Pointillizmus: Elnevezését arról kapta, hogy képviselői az impresszionizmus oldottságát fokozva a képet apró, pontszerű ( franciául: point) ecsetvonásokból építették fel. A palettán történő színkeverést az optikai keveréssel váltották fel, amelynél az egymás mellé helyezett színpöttyökből alakul ki a kép. A különálló pontok az emberi szemben olvadnak össze.
Q
Quattrocento: Az 1400-as évek itáliai művészetének (reneszánsz) elnevezése.
Questor: Az ókorban a pénzügyi ház.
R
Realizmus: A XIX. század közepén kialakult, a valóságnak átfogó, hű, és a jellemző vonásokat kiemelő ábrázolására törekvő művészeti, irodalmi irányzat. A név a latin real ('valós') szóból származik.
Regula: írott szabály.
Refektórium: Kolostorok közös ebédlőhelye.
Relatív kronológia: Az anyagi kultúra meghatározott tárgytípusainak fejlődéstörténetét veszi alapul, melyekhez azután abszolút kronológiai dátumokat, azaz évszámokat rendelnek hozzá. Az ősrégészetben, ahol nincsenek írásos források, kialakult egyfajta relatív kronológia (mi volt előbb, milyen kapcsolatok jöttek létre, milyen alfázisok voltak, mi hova fejlődött stb.).
Relief: A dombormű franciából származó elnevezése.
Reneszánsz: A francia eredetű renaissance szó újjászületést jelent. XIV. században indult és európai tetőzése a XVI. századra tehető. Elsősorban az ókori klasszikus szövegek, emlékek művészeti és tudományos újrafelfedezésére utal. Másodsorban európai kulturális élet általánosságban vett újjászületését is jelöli.
Román: Romanikának nevezzük a nyugat-európai országok XI. és XII. századi műalkotásainak együttesét. Területei a Nyugat-római Birodalom részei: Itália, Gallia, spanyol területek, Rajna menti német területek, Britannia egyes részei.
Romantika: Kialakulásának időszaka a XVIII. század vége, virágkora a XIX. század első fele, a század második felében a késő romantika és a romantikából kiinduló irányzatok ( eklektika, historizmus) voltak jelentősek. A romantika kifejezés a latin roman = regény szóból származik. Tág tere nyílik a képzeletnek, álomnak, a végtelenbe sóvárgásnak, titokzatosságnak, a gazdag érzelmeknek.
Rozetta: Stilizált rózsa alakú, karéjos szélű, többnyire kerek díszítőmotívum az építészetben és a díszítőművészetben.
Rózsaablak: A gótikus épületek kőből faragott díszes kerek ablaka.
S
Sarok-konfliktus: Hasonló, mint az optikai korrekció. Szemünkben másként tevődik össze a látvány, és ezzel már az ókorban tisztában voltak. Ha egy épületen a díszítésnek, pl. a sarkon kellett volna lennie, de onnan kilógna, akkor arrébb tették, de a szemünkben úgy áll össze a kép, úgy látjuk, mintha a sarkon lenne. Ilyenek például a görög Parthenonon a triglifek. Úgy látjuk, mintha szabályosan a sarkon lennének/indulnának, de valójában nem.
Sekrestye: Kisebb-nagyobb terem vagy szoba a templom szentélye mellett, amelyben a miséhez szükséges ruhákat és egyéb eszközöket tartják.
Stukkó: Gipszből, vagy enyves víz, homok, mészpor és gipsz keverékéből készült plasztikus faldísz.
Sumer: népcsoport. A mezopotámiai kultúra egyik népcsoportja. Mezopotámia különböző városállamokból állt, nem egységes birodalom, a sumerek egyikei ezeknek az államoknak.
Sfumato: Jelentése füstös, fátyolos. Festési mód, mely a körvonalakat feloldja, a részeket egymásba lágyan, füstszerűen átmossa. Leonardo da Vincitől származik az elnevezés.
SZ
Szarkofág: Sírláda, kőkoporsó. Oldalait és tetejét domborművekkel díszítették.
Szecesszió: A XIX. és a XX. század fordulóján jellegzetes képző- és iparművészeti, valamint irodalmi irányzata. Latin eredetű szó, kivonulást jelent. A művészek elkülönültek az akadémikus művészettől.
Szentély: A keresztény templomoknak a főhajó végéhez csatlakoz, rendszerint lépcsőkkel kiemelt, a főoltárt magába foglaló része. Az ókeresztény templomok szentélye az apszis.
Szfinx: Az ókori egyiptomiaknál emberfejű, fekvő oroszlánt ábrázoló szobor. A királyi hatalom és erő jelképe.
Szimbolizmus: Gyökerei a XIX. század eleji romantikába nyúlnak, szoros kapcsolatban áll a kortárs szimbolista irodalommal, filozófiával és zenével, saját szerepét is a művészetek szintézisének és egységének keretében értelmezi. Elnevezését Moréas költő a Figaro című lapban használta először. A szimbolista esztétika a legváratlanabb formákban nyilvánul meg. A szimbolizmus lényege az álom ereje, ennek erős jelenléte a művekben. Az ábránd és a képzeletbeli, a fantasztikus és az irreális, a mágia és az ezoterizmus, az álom és a halál tartományait vizsgálja.
Szimmetria: Részarányosság, a műalkotás részeinek egymás tükörképeként való elhelyezkedése a térben vagy síkban egy tengely két oldalán. Ám jelenthet, pl. az ókori ábrázolásoknál kiegyensúlyozottságot: a résznek az egészhez, az egésznek a részhez való viszonya.
Szkarabeusz: Az ókori egyiptomiak szent bogara, melyet amuletteken, pecséteken, ékszereken szívesen ábrázoltak. Magyar neve: ganajtúróbogár.
Szolgaszobor: lásd usébti.
Sztélé: Álló feliratos kő- vagy márványlap; síremlék.
Szürrealizmus: A két világháború közti periódus egyik legismertebb művészeti mozgalma volt az irodalomban és a képzőművészetben. Fiatal művészek vágyát fejezte ki, hogy a valóságnál is valóbb dolgokat alkossanak. A szürrealisták kijelentették, hogy éber állapotban nem lehet valódi alkotásokat létrehozni, olyan lelkiállapot után sóvárogtak, amelyben felszínre kerülnek lelkünk mélyebb, tudat alatti rétegei. Elnevezése 1924-ben született, Párizsban. Először Apollinaire egyik 1917-es levelében fordul elő. A francia "surréalisme" jelentése "realizmus felettiség".
T
Tabularium: Az ókorban a levéltár és kincstár.
Termékeny pillanat: A görög szobrászatban alkalmazott elv, miszerint a kiemelt pillanat az előző mozgás csúcspontja, a következő kezdete. Például Müron Diszkoszvetője.
Terrakotta: égetett agyag. Égetett, máztalan agyagból készített tárgy.
Therma: fürdő.
Tiara: Általában csúcsos fejdísz. Az uralkodók, pápák és egyéb előkelőségek megkülönböztetését és hatalmát jelképezi. Valószínűleg az ókori Mezopotámiából származik, ahol az uralkodók használták fejdíszként, valamint megkülönböztetésként.
Tondo: Kör alakú festmény vagy dombormű.
Trecento: Az 1300-as évek itáliai művészetének (reneszánsz) elnevezése.
Triglif: Három függőleges vájattal ellátott téglalap, amely metopékkal váltakozva a dór templomokon a fríznek megfelelő helyet foglalja el.
Triumphus: Ünnepélyes diadalmenet volt, melyet a győzedelmes római hadvezérek tarthattak jutalomképpen. Ennek keretében a zsákmány, a hadifoglyok és katonáik kíséretében végigvonultak a Szent Úton (Via Sacra), végül pedig áldozatot mutattak be a Capitoliumon Jupiter istennek.
Tumulusz: Mesterségesen felhordott őskori sírdomb. Veremsír.
Tümpanon: Antik templomok és klasszicista épületek homlokzati oromfalán alkalmazott háromszögmező, rendszerint figurális domborműves díszítéssel.
U
Ureus: Osiris szimbóluma: fején az Ureus-kígyóval díszített napkoronggal ábrázolják
Urna: Halotti hamvakat őrző edény, hamvveder.
Usébti: szolgaszobor. Ókori egyiptomi kőszobrocska, amit a sírokba helyeztek, hogy szolgálják és dolgozzanak a halott helyett a túlvilágon.
V
Vezéri pálca: Az őskorban gyakran megjelenő barlangábrázolás. Valószínűleg a sámán, vagy vezér hatalmának jelképe volt.
Voluta: Az ión oszlopfő jellegzetes csiga alakú vagy kosszarv módján csavarodó spirális vonalú kiképzése.
Z
Zikkurat: Négyszögletes alaprajzú, felfelé lépcsőzetesen kisebbedő téglateraszokból álló torony, tetején az istenség szentélyével. Külső falait zománcos cseréplapokkal borították.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
