A
Abakusz: Az antik oszlop és pillérfők négyzet alakú tagozata, amelyen a gerendázat nyugszik – a görög oszloprend, oszlopok része.
Abszolút kronológia: időponttal meghatározott időszámítás – időrend.
Agora: A régi görög városok piac és vásártere, az ókori görög városokban többféle feladatot ellátó tér. A főtér neve a görög városállamokban, később a rómaiaknál a forum volt ennek a megfelelője. Ez volt a társadalmi élet színtere: itt volt a piac, itt tartották a népgyűléseket, e tér körül sorakoztak a főbb templomok, középületek és emlékművek.
Akantuszlevél: Az akanthosz nevű növény stilizált levele, a görög korinthoszi oszlop fejezete.
Akkád: Mezopotámia északi területe. A Sarrukín (Kr.e. 2334-2219) által alapított agadei dinasztia fővárosának neve. E dinasztia korától kezdve Dél-Mezopotámiát Sumer és Akkád birodalomnak nevezték.
Aknasír: Az ókori Egyiptomban szokásos sírkamra, melynél a sírkamrát függőleges aknán keresztül lehet megközelíteni. Két függőleges, homokkal feltöltött mély akna, amelyből lent, a halottat rejtő sírfülke nyílik. Az aknák megvédték a sírt a kifosztástól. Főleg a későbronzkori Görögországban és Krétán jellemző.
Akropolisz: ókori görög fellegvár. A görög városok magaslatra épített fellegvára. Legnevezetesebb közülük az athéni Akropolisz.
Álajtó: A sírkamrákban a bejáratok elrejtését ún. álajtókkal akadályozták meg. Az igazi bejáratot nagyon elrejtették, és ezeket az álajtókat tették különböző helyekre, hogy megtévesszék, pl. a sírrablókat az ókori Egyiptomban. Kis bemélyedés a falban, amely az ajtóval azonos formájú.
Álboltozat: Egymás fölé előrenyúlóan rakott, felfelé szűkülő, gyűrűs kősorok, melyek kiálló éleit aztán a kövek gondos megfaragásával sima, íves felületté alakítottak.
Allegória: Erkölcsi eszmének, elvont fogalomnak megszemélyesítése vagy érzékelhető képben való ábrázolása.
Amarna kor: Ehnaton kora (18. dinasztia) aki Amon helyett az arcnélküli Atont tette meg főistennek, a többi isten tiszteletét betiltotta, egyistenhitet vezetett be. Vallási reformja kihatott a művészetekre is. Az eddigi idealizáló, megszépített, tökéletességre törekvő ábrázolások helyett, az ő korában készült alkotások realisztikusság elveit vallották. Nagyon jellemző a szinte karikatúraszerű ábrázolás, nagy has, vastag combok megjelenítése, ugyanakkor vékony, keskeny arc, duzzadt ajkak, félig lehunyt szemek.
Amphiprosztülosz: A görög templom korai típusa, egy cellából áll, két rövid oldalán nyitott, négyoszlopos, keskeny előtér van.
Amphiteátrum: Sportversenyek, állatviadalok és gladiátorok számára emelt színházi épület a római birodalomban. A rómaiak felül nyitott kör vagy ellipszis alakú építménye, lépcsőzetesen emelkedő nézőtérrel.
Amphora: Az ókori népeknél használatos, két füllel ellátott edény. Alakokkal vagy egész eseménysorral díszítették. Bort és olajat tartottak benne. Anyaga: égetett agyag, kő, üveg.
Antropomorf: Ember alakú, emberhez hasonló. Emberközpontú ábrázolás, illetve felfogásmód.
Apszis: 1. Késő római időkben félkör alakú, fél kupolával fedett tér, amely az épület nagyobb részéhez csatlakozik.
2. A keresztény templom főhajójának, illetve a szentélynek félköríves, vagy többszögletű alaprajzú lezárása. Általában az oltár elhelyezésére szolgál. Csatlakozhat mellékhajókhoz is.
Aquaeductus: Római kori vízvezeték. A vízvezeték lehetett: kőcsatorna, ólomcső, vagy terrakotta cső.
Ara: oltár.
Aranymetszés: Ezalatt egy adott egyenes vonalnak oly módon való két részre osztását értik, hogy a nagyobbik rész oly arányban legyen a kisebbikhez, mint az egész vonal a nagyobbik részhez.
Az aranymetszés vagy aranyarány az arányosság egy törvénye, ami a természetben és művészetben is gyakran megjelenik, természetes egyensúlyt teremtve a szimmetria és aszimmetria között. Aranymetszési arányok találhatók számos ókori épületeken, középkori és reneszánsz képzőművészeti alkotásokon, de ez az arány felismerhető például az emberi testen vagy csigák mészvázán is.
Archaikus mosoly: A görög archaikus szobrászatban a szobrokon megjelenő kis mosoly. Az akkori ábrázolásokra jellemző volt, hogy sajátosan képezték ki a száj körüli részeket, amely az arcnak mosolyhoz hasonló kifejezést ad.
Architráv: Az oszlopokon közvetlenül nyugvó vízszintes, egyenes kőgerenda. Mint mestergerenda köti össze az oszlopokat a díszítéssel.
Architekturális stílus: A pompeji festészeti stílusok közül a második. Jellemzői: valóságos építészeti kompozíciók illúzióját keltő festmények, kiegészítve alakos jelenetekkel.
Árkád: Oszlopokon vagy pilléreken nyugvó boltív, illetve azok sora.
Atlasz: Az életnagyságúnál általában nagyobb, férfialakos oszloptámasz.
Atreusz kincsesháza: A mükénéi Kr.e. 11. századból, álkupolás, méhkas alakú sír, dombbal fedve, melyet a domboldalba vájt hosszú folyosón lehetett megközelíteni.
Átrium: Négyszögletes udvar a régi római házban, amelyből körül lakószobák nyílnak. Többszintes épületek központi nyitott tere.
Attika: Az épület főpárkánya fölé helyezett homlokzati díszítmény. A római diadalívek befejező eleme. Gyakran felirat vagy plasztika díszíti.
Attributum: ismertetőjel, tulajdonságjelző. A képzőművészetben olyan tárgy vagy jel, amely bizonyos személy vagy allegorikus alak állandó járuléka. A középkori képeken, szobrokon a szenteket, vértanúkat elsősorban attributumaikról ismerték fel. Pl. Szt. Katalint a kerékről, Szt. Péter a kulcsokról.
Augur: madárjós, ókori római pap.
Axiális szerkezet: Egyiptomban olyan építészeti szerkezet, hogy a dinasztiák egymás után építették, fűzték fel a különböző épületeket.
Avantgárd: A francia „avant-garde”, „előőrs” katonai műszóból ered. Mindazon képzőművészeti és irodalmi irányzatok neve, melyek a XX. század elején jelentkeztek, és melyek alapvetően megváltoztatták a művészetről alkotott képet, illetve magát a művészetet.
B
Barokk: Az olasz barocco szóból ered, mely jelentés különös, nyakatekert, szokatlan. A reneszánsz után következő stílustörténeti korszak és korstílus, amely kb. 1600-tól kb. 1700-ig tartott. Bonyolult minták, gazdag díszítés, monumentalitás jellemzi.
Basilica: 1. Az ókorban a törvénykezés és a kereskedelem céljait szolgáló csarnok.
2. Az ebből kialakult ókeresztény bazilikatemplom. A főhajóhoz kétoldalt keskenyebb és alacsonyabb mellékhajók csatlakoznak, amelyeket oszlopok vagy pillérek választanak el a főhajótól. A főhajónak a mellékhajók fölé emelkedő oldalfalain ablakok vannak. A hosszhajókra merőlegesen az apszis és a hosszhajó közé gyakran kereszthajót is iktattak.
Bazilikális szerkezet/elrendezés: Legalább három hajós épületek meghatározott tér és tömegkapcsolata. A háromhajós templomoknak olyan korai változata, amelynél a középső, vagyis a főhajó az oldalaknál szélesebb és vastagabb, a fala a mellékhajók fölött ablakokkal áttört, így közvetlen megvilágítást kap.
Bázis: Oszlopláb. Az görög és római oszlopok és pillérek kitüremkedő lábrésze, a nyomást szélesebb felületre osztja el.
Biblia Pauperum (Szegények Bibliája): A templomok falain, oszlopfőin, kapubélletein szereplő domborművek, szobrok az írni, olvasni nem tudóknak nyújtottak segítséget, hogy megérték a Biblia egyes történeteit.
Boltív: Téglából vagy faragott kövekből készült íves áthidaló szerkezet.
Body art: Az 1960-as évek egyik médiumújító megnyilatkozása, amely a művész személyére, testére, személyes fizikai jelenlétére is kiterjeszti a műalkotás fogalmát, illetve a kreatív folyamat gyakorlatát.
Bucchero: Speciális eljárással feketére égetett kerámia. Különösen nagy jelentősége volt az etruszkoknál, akik Kr. e. 8-4. században legkeresettebb vázáikat ezzel a technikával készítették, és gyakran bekarcolt, vagy domborműves ábrákkal díszítették. A korábbi görög vázatípusoktól az különbözteti meg, hogy változatosabb formájúak és plasztikus, nem pedig festett mintát hordoznak.
C
Cella: Kis kamra, a görög- római templomokban az istenszobrok ablaktalan, csak bejáraton keresztül megvilágított fülkéje.
Campanile: harangtorony.
Centrális építészet: A hangsúlyozott és méreteivel uralkodó középteret a tőle gyakran oszlopokkal vagy pillérekkel elválasztott egyenlő értékű oldalterek fogják közre.
Cinquecento: Az 1500-as évek itáliai művészetének (reneszánsz) elnevezése.
Ciszta: Hengeres edényke fémből, művészi díszítéssel. Szent jelvények, ékszer, pénz stb. elhelyezésére szolgál.
Cizellálás: Az ötvösségben használatos, finom felületdíszítő végső megmunkálás.
Colonia: gyarmat.
Colosseum- motívum: Ugyanazon épületen emeletenként más (dór, ión, korinthoszi) oszloprendekkel díszített és az oszlopok között íves nyílásokkal áttört fal. Az íves nyílások árkádsort alkotnak. A példakép az id. e. 80-ban épült római Colosseum.
Comitium: Az ókorban a választási csarnok.
Consonantia: harmónia. A XIII. században Aquinói Szent Tamás egyik követelménye, melyet a művészettel szemben támasztott. Az összkép legyen harmonikus a néző számára.
Curia: Az ókorban a bírósági tárgyalások helye.
D
Dadaizmus: XX. századi művészeti mozgalom. Francia eredetű dada lovacskát jelent. Az első Dada Kiáltvány 1918-ban jelenik meg - a nevet egy román költő a szótárt találomra felütve találja -, harcias stílusa és nihilizmusa minden korábbit elvet.
Diadalív: Szabadon álló, egy vagy háromívű, feliratokkal és művészi ábrázolásokkal díszített kapu. A római hadvezérek dicsőséges csatáinak állít emléket. Mikor hazatértek a győztes háborúból ez alatt vonultak át.
Dómusz: Római lakóház, a tehetősebb réteg lakhelye.
Dongaboltozat: Félkörű, emelt ívű, csúcsíves vagy körszeletíves keresztmetszetű boltozat, amely mindkét oldalt hosszan futó párhuzamos falakra fekszik fel. Általában a korai idők hosszú, folyosószerű tereinek lefedésére használták és gyakori a kora barokk nagyméretű templomainak ilyen álboltozása is.
Dór oszlop: A férfitest arányai szerint készülő görög oszloptípus. Alacsony, zömök, lábazata nincs. Törzse sudarasodik (ld. entázis). Az oszlopfőn nincs díszítés. Általában férfi isteneknek szentelték azt a templomot, mely dór oszlopokból épült.
Dormitórium: Kolostorok közös hálóhelyisége.
Drip painting: Csurgatásos festészet vagy egyszerűen dripping. Azt a sajátos festéstechnikát jelenti, melyet Jackson Pollock is alkalmazott. Az automatikus írás, a tudatkontroll nélküli festői jelteremtés érdekében a művész nem ecsettel fogalmazza meg formáit, hanem a vászonra csurgatja a festéket, ebbe különféle törmelékanyagokat kever, és így a felület az egymásra csurgatott anyagrétegek textúrájaként alakul ki.
Dromosz: A folyótól a sírvárosig vagy templomig vezető kőburkolatú út, kétoldalt fekvő, emberfejű állatszobrokkal (pl. szfinx).
Duecento: Az 1200-as évek itáliai művészetének (reneszánsz) elnevezése.
E
Ékírás: A Mezopotámiából és Nyugat – Ázsiából előkerült égetett agyagtáblákon lévő írásjelek miatt kapta nevét az ékírás. Ezt az egyik legkoraibb, kép- és szótagjeleket használó írást a sumérok dolgozták ki Kr. e. 3000 körül, és az akkádok fejlesztették tovább. Az írnokok egy háromszögben végződő szerszámmal, a „stílussal” vésték be a puha agyagtáblákba a jeleket. A stílus hagyta a jellegzetes ék alakú bemélyedést az agyagtáblákon.
Eklektika: Különféle korok, stílusok, irányzatok jegyeit vegyesen alkalmazó, önálló elemeket ritkán tartalmazó, egyediségét a válogatásban kiélő irányzat a XIX. században. Görög szóból ered, eklegein jelentése válogatás.
Entázis: Hordószerű kidudorodás, az oszloptörzs sudarasodása, mely a rugalmasság látszatát adja. Az oszloptörzs alsó harmadánál kissé megvastagodik, majd felfelé egyre keskenyedik.
Erekhteion: Athéné istennő és neveltje, Erekhteiosz athéni király közös temploma az Athéni Akropoliszon.
Eumachia: Az ókorban az árucsere csarnok.
Evangeliárium: Evangéliumos könyv. Az egyházi év folyamán a misében felolvasott valamennyi evangéliumi részlet gyűjteménye.
Evangélium: Az Újszövetségi szentírásnak Jézus életével és tanításával foglalkozó 4 könyve. Az evangelisták műve.
Expresszionizmus: Az avantgárd egyik legelső és egyik legjelentősebb irányzata. Modern művészeti irányzatként Németországban keletkezett 1905- 1913-ban Die Brücke (A híd) művészeti csoport keretében. Az expresszionista művész ellentmondásoktól terhelt, diszharmonikus világban él.
F
Faun: Ősi római föld- és erdőisten, általában szarvakkal és kecskelábakkal ábrázolják.
Féloszlop: A falból csak félátmérővel kiálló oszlop. A kiálló rész azonban valamivel több szokott lenni, mint az oszlop fele, mert az optikai hatás mindig kevesebbet mutat.
Fiálé/fiatorony: A gótikus építészet jellegzetes motívuma. A külső homlokzati támpillérek leterhelését szolgáló kis hegyes tornyocska.
Fibula: A bronzkorszak óta használatos ruhakapcsoló tű.
Filigrán: Arany- vagy ezüstsodronyból vagy, fémszálból készült ékszer, vagy ötvöstárgyra helyezett díszítmény.
Fizioplasztikus szemlélet: Az ábrázolás alapja a fizikai valóság, a látvány megragadása a cél.
Forum: Vásártér, köztér, az ókori római városok népgyűléseinek, törvénykezéseinek, kereskedelmének színtere. Körülötte helyezkedtek el a középületek.
Főhajó/középhajó: A többhajó épületek középső, kiemelt része, a bazilikákban magasabb és szélesebb a mellékhajóknál.
Francois-váza: A görög vázafestészet egyik korai remeke. Egy méter átmérőjű, a feketealakos szereplők a feliratokkal azonosíthatók rajta.
Freskó: Porfestékkel és vízzel a friss mészvakolatra készített festés, amelynek festéke a frissen felhordott vakolatba behatol, és annak megszáradása után oldhatatlanul marad meg.
Fríz: Épületrész lezárására, tagolására, díszítésére szolgáló, domborművekkel díszített vízszintes, szalagszerű mező. Képszék, díszített párkány.
Frontalitás: Szembenézet, egynézetűség. A szobrok teste semmiféle elfordulást nem mutat. A szobrok csupán szemből adnak teljes nézetet, oldalról és hátulról nem.
Futurizmus: Az avantgárd egyik legkorábbi áramlata (1909-1944). A jövő felé forduló — és ezzel egyidejűleg a múltat élesen elutasító — művészeti irányzat, a dinamizmus és a sebesség kultuszát hirdeti. Elnevezésének alapja (a 'jövő' jelentésű latin "futurum" szóból származó) olasz "futuro" szó; elnevezője Marinetti.
G
Gemma: Vésett díszű drágakő, vagy féldrágakő, kagylóhéj, elefántcsont stb. Ha domborúan vésett kámeának, ha homorúan vésett intagliónak nevezik. A görögök inkább mitológiai ábrázolásokkal, a rómaiak történeti személyek képmásaival díszítették, és ékszerként vagy amulettként használták.
Geometrikus stílus: A korai görög vázatípuson alkalmazott minták, melyek nemcsak geometrikusak.
Groteszk: Ókori római épületek föld alá került helyiségeiben talált stilizált állati és növényi díszítmények mintájára készült reneszánsz díszítmény.
Gilgames-motívum: A civilizált világ teremtésének jelképe. Gilgames küzd a káosszal, amit rendszerint egy vadállat testesít meg. Gilgames megragadja, és a feje fölé emelve krázza belőle az erőt. Úr városából származik.
Gladiátor: Egymás elleni vagy vadálatok elleni harcra kiképzett amphiteátrumokban fellépett rabszolga az ókorban.
Gótika: Az európai középkor XII-XV. százada között, időben a második, szemléletben viszont az első korszaka. Giorgio Vasari a XVI. században nevezte el.
H
Halottak Könyve: Óegyiptomi vallásos rítusok, imák, himnuszok gyűjteménye (valójában nem könyv).
Halotti maszk: Vékony aranylemezből készített maszk, melyet egyes halottak arcaira helyeztek rá.
Hamis látószög: Az egyiptomi festészetben alkalmazott, a valóságban nem létező látószög. Pl. átlátszó edény, földkeresztmetszet.
Harmadik állat: zergék, halak, macska, mamut, valamint másfajta felismerhetetlen vagy ritka állatok az őskori ábrázolásokon.
Herma: 1. Eredetileg Hermész görög isten mellszobra, mely lefelé keskenyedő, oszlopszerű törzsön nyugodott.
2. Mellszobor, mely támasztó építészeti tag.
3. Fej alakú, fémből készült ereklyetartó.
Hettita: Indoeurópai nép, amely a Kr. e. 2000-1800 között Közép-Anatólia vezető népessége volt, és uralkodóház az ókori Egyiptomban.
Hieroglifa: Képírásos írásjelek. Az óegyiptomi képírás írásjelei, melyek teljes fogalmakat, szótagokat és hangokat jelöltek. 1822-ben Francois Champollion fejtette meg a Rozetti kő segítségével.
Hiperrealizmus: A hiperrealizmusnak (hiper = túlzó, túlságos) és fotórealizmusnak egyaránt nevezett képzőművészeti irányzat az 1960-as évek vége felé tűnt fel. A festő alapanyaga általában fénykép vagy színes diapozitív, amit bámulatos technikai virtuozitással óriási méretű festménnyé nagyít. A megragadott valóságdarab így teljesen irreálissá válik.
Hosszhajó/hosszház: A keletelt templomokban nyugatról keletre a szentély irányába húzódó, oszlopokkal vagy pillérekkel elválasztott tér.
Humanitas: emberi méltóság, az örök emberi erény.
Humanizmus: emberközpontúság.
Hüposztil csarnok: Nagy csarnok az egyiptomi templomokban, melynek mennyezetét sűrűn egymás mellé helyezett oszlopok támasztják alá.
I
Ideoplasztikus szemlélet: Lényege, hogy nem a látványt, hanem az ember képzetét ragadja meg. Magából a fogalomból, az ideából indul ki. Például az egyiptomi kultúra szemlélete.
Idol: Fából vagy kőből készült őskori szobor, a keresztény szóhasználatban bálvány.
Ikon: Fatáblára festett, arany- vagy fémlemez háttérrel, olykor drágakövekkel díszített szentkép, kegykép.
Illuzionizmus: A valóság illetve a térbeliség megtévesztő látszatát keltő fal-, illetve mennyezetkép festésére törekvő művészeti irányzat. Főként a későbarokk idején virágzott, ahol a térhatás fokozására szolgált.
Impresszionizmus: A XIX. század utolsó harmadának legnagyobb hatású művészeti mozgalma. Nevét Monet A felkelő nap impressziója (impresszió=benyomás) című festményéről kapta. Az impresszionizmus leginkább a festészet, a zene és az irodalom, kis mértékben a szobrászat stílusa. A francia impresszionizmus kora Magyarországon a romantikus történelmi festészet virágzásával esik egybe.
Insula: Különálló ház vagy házcsoport, udvar és melléképületek nélkül, melyet minden más épülettől utcácskák választottak el. Gyakran így nevezték a magában álló bérházakat is ellentétben a domusszal, melyben csak maga a tulajdonos lakott családjával; sőt az egyes bérbe adott lakásnak is ez volt a neve. A bérlőkre rabszolga ügyelt fel és szedte be tőlük a házbért.
Integritas: teljesség. A XIII. században Aquinói Szent Tamás egyik követelménye, melyet a művészettel szemben támasztott. A művészi munka a teljesség érzetét keltse a néző számára.
Interieur (enteriőr): Az épület belseje, belső helyiségei.
Ión (jón) oszlop: Egyszerre a férfi és a női test arányai szerint készülő görög oszloptípus. Van lábazata, kihasasodása kisebb, mint a dóré. Az oszlopfőn csigavonalas (ld.voluta) díszítés található. A ión templomok kezdetben szélesek és terjengősek.
K
Kamarész edény: Vékony falú edény nem centrális és nem szimmetrikus díszítéssel, a Kr. e. 2000-1700 közötti krétai kerámiák díszítő stílusa, többszínű, fekete alapon vörös, narancs és fehér díszítéssel.
Kánon: Az egyiptomi szobrászat és festészet elve. Adott egy hálórendszer, melyben pontosan meg volt határozva, hogy hova kerüljenek az egyes testrészek. A méretek szentek voltak.
Kanópusz edény: A balzsamozás előtt eltávolított belső szerveket tároló edények Egyiptomban.
Kariatida: Oszlopot vagy pillért helyettesítő, fején az oszlopfőt tartó ruhás nőalak.
Kentaur: Félig ló-, félig embertestű lény a görög mitológiában.
Kerengő: Kolostorok négyszögletes kertudvara árkádokkal.
Keresztboltozat: Egymást keresztező dongaboltozatokból álló boltozat.
Keresztelőkápolna/battisztérium: Templomokhoz csatolt centrális vagy sokszög alaprajzú kápolna keresztelő medencével.
Kereszthajó/keresztház: A középkorban a keresztény templomok hosszhajóinak keleti végén, azokra merőleges irányba elhelyezett hajó. A templom alaprajzát kereszt alakúvá teszi.
Kettős perspektíva: Az őskori művészetben az állatokat gyakran két nézetből (az agancsot és a patákat szemből, a testet oldalról) ábrázolták.
Khitón: Az ókori görögök térdig érő, vászonból vagy gyapjúból készült ingszerű alsóruhája férfiak és nők számára.
Kígyós istennő: A minószi lakóhelyeken tisztelt házi istennő. Egyik attribútuma a kígyó, amelyet jótékony háziszellemnek tekintettek.
Kincsesház: Kisméretű díszes építmény a görög templomok szent területén, ahol különböző városállamok adományait gyűjtötték és láttatták.
Kinetikus művészet: Ezt a meghatározást a valóságos vagy látszólagos mozgást megtestesítő művészet megnevezésére szokták használni. A "kinetic art" ötlete az 1920-as években merült fel először, de az 1950-es és 60-as években érte el népszerűsége csúcspontját. Az alkotások például fényeffektusokkal teremtik meg a szemlélő számára a mozgás illúzióját. A kinetikosz görög szó, jelentése mozgással kapcsolatos.
Klaritas: világosság. A XIII. században Aquinói Szent Tamás egyik követelménye, melyet a művészettel szemben támasztott. A művészi fogalmazás legyen világos a néző számára.
Klasszicizmus: A XVIII. század második felétől a XIX. század közepéig uralkodó stílustörténeti korszak és korstílus. Neve a latin classis szóból ered, melynek jelentése ’osztály’. Olyan művészeti irányzat, amely a múlt, főként az ókori görög-római alkotásokban megvalósuló eseményeket, szabályokat, hagyományokat tartja követendő példának.
Kockaszobor: Egyiptomban újbirodalmi szoborfajta, amely ünnepélyesen merev, szimmetrikus komponálású térdét átfogva ülő alak, ahol is egyértelműen felismerhető az eredeti gránitgömb alakja.
Kompozíció: Az elemek olyan elrendezése egy művészeti alkotásban, ami kifejez valamit. Célja az elemek megfelelő kiválasztása és elhelyezése, ami által a szemlélődő számára érzéseket, gondolatokat közvetít. A kompozíció fontos szempont a fényképezésben, és lényeges eleme a rajzolásnak, festészetnek is.
A kompozíció során alkalmazható vizuális elemek:
- vonalak – a szem mozgását megvezető vagy behatároló elemek vagy elemcsoportok
- alakzatok – geometriai vagy szerves élek által meghatározott területek
- fényértékek – a sötétebb és világosabb fények erőssége, kontrasztja
- textúrák – a felszín anyagminősége, ami egyfajta tapintási illúziót közvetít
- színek – árnyalata és intenzitása
- irányok – függőleges, vízszintes vagy átlós
- méretek – az elemek egymáshoz viszonyított nagysága
Kompozit lény: olyan lény, amely össze van komponálva különféle elemekből, amely állatszerű valamint emberszerű tulajdonságokat hordoz.
Kontinuitás: folytonosság, folyamatosság.
Kontraposztos ábrázolás: Szobrászati és festészeti kompozíciós elv, mely az egymással ellentétes tagok (pl. jobb láb, bal kar) ellentétes helyzetével a szobor mozgalmasságát és kiegyensúlyozottságát biztosítja. Klasszikus példái a görög atlétaszobrok.
Kóré: Leányszobor az ókori görögöknél, hosszan redőzött ruhát viselő az archaikus korból.
Korinthoszi oszlop: A női test arányai szerint készülő görög oszloptípus. Magas és karcsú. Az oszlopfőn szétnyíló akantuszleveles díszítés található. Általában női isteneknek szentelték azt a templomot, mely korinthoszi oszlopokból épült.
Krepidoma: alap épület. A görög templomnál az alapozás felső kősorának talaj fölé emelkedő síkján körbefutó lépcső. Többnyire 3 magas fokból áll, enyhén domborodó felső síkján emelkednek az oszlopok és a falak.
Kripta: A templomokban az oltár alatti helyiség.
Kubizmus: Avantgárd művészeti mozgalom volt a XX. század elején. Picasso és Braque képeivel kezdődik 1907-ben és 1914-ben merül ki. Elnevezését a 'cube' (kocka) szóból alkották meg. Végsőkig fokozta a szerkezetet, a tárgyakat és a téri viszonylatokat meghatározó geometriai szükségszerűségeket.
Kultúra: Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi javak összessége. A művelődésnek valamely területe, illetve valamely korszakban, valamely népnél való megnyilvánulása.
Kultuszszobor: Égből hullott, ősi szobor, amely köré szent hely, templom, kultusz, rítusok szerveződtek.
Kupola: Központi épületrészek félgömb alakú boltozása.
Kúrosz: A görög archaikus korból mezítelen férfiszobor.
Küklópikus fal:< |