Mit gondolnak honnan eredhet egyáltalán az EURÓPA megnevezés.

Biztosat persze nem tudhatunk, de a következő etimológia némi valószínű támpontot nyújthat az igazság felé. Egykor az Aura vagy Ora szó a felkelő Napot, vagy az aranyló fémet jelentette az ősi Európában. A francia ‘pays’, a spanyol-portugál ‘pais’, vagy a mára már eltünő provanszi ‘pais’ jelentheti szótöveit kontinensünk mai elnevezésének: Auro pais - aranyló part.

Ha megnézzük a következő térképet látjuk, hogy szerte a földrész szélein, a vízpartokon megalitikus épitmények sora jelzi, egy régi kor létét. Ez objektumok általában a neolitikumnak nevezett új-kőkorban keletkeztek. Legkorábbi datálásuk, időmeghatározásuk mintegy 3000-6000 éves emlékeknek véli őket az ugynevezett C-14-es szénizotópos kormeghatározási eljárás alapján, amelynek korrigált adatai sem változtatnak lényegesen a korszak időbeli elhelyezésén.

Ugyanakkor vannak olyan vélemények is, hogy a mintegy 10.000 évvel ezelőtt bekövetkezett globális változások - egyebek mellett a tengerszint kb. 100 méterrel való megemelkedése - bizonyos területeket és létesítményeket is új helyzetbe hozott. A megemelkedett vízszint egyes objektumokat teljesen vagy részben elöntve azt bizonyítja, hogy a megalitikus emlékek - legalábbis részben - a vízszintemelkedés előtt, azaz több, mint 10.000 évvel ezelőtt keletkeztek.(Er Lannick, Carnac) De most ne erre az útra térjünk. Lássuk a konkrétumokat.

Több helyütt személyesen is megfordultam, így Önöknek is módjukban áll néhány pillantást vetni ez emlékekre.
Egy németországi ún. “kőkamra-sír”, egy dél-olaszországi folyósós sír maradványai, aztán a jelentősebbek: Stonehenge,
Silbury Hill,

Avebury,

Old Sarum.

Talán a legismertebb az építészeti emlékek közül Stonehenge. Említést kell tenni egyáltalán a “henge” kifejezésről, amely kőkört jelöl. Számos, azaz több száz található különféle-hasonlókból Nagy-Britanniában. A tudomány Stonehenge-t, különösképpen harmadik építési fázisban keletkezett részeit ma már csillagászati megfigyelésekre is alkalmas létesítménynek tekinti, amely több ütemben készült el.

Aki járt Romániában, pontosabban Kisompolyon, Gyulafehérvár mellett, az láthatta az eddig egyetlen, a kontinens belsejében felfedezett hasonló létesítmény maradványait is.

Kissé kevésbé ismert, de majd mintegy 1000 évvel régebbi, hozzávetőlegesen i.e.3500-3200 táján keletkezett Newgrange. Az Írországban, a Boyne folyó mellett több létesítmény is keletkezett a tárgyalt korban. de ez a legjelentősebb és látogatható is.
Bejárata előtt vésett kőtömbök, 12 db menhír, bejárata felett eredetileg beépített és ma is háborítatlanul működő ún.”fénydoboz” van. Emelkedő, kissé kanyargó, 24 m hosszú folyósón, amely a téli napforduló idején a kelő nap felé néz (alaprajz) jutunk a létesítmény belsejébe, ahol egymásra fektetett kőlapok emelik magasba a boltozatot (oldal-nézet). Csapadék elleni szigetelése ma is elsőrangú, belsejében mindig szárazságot biztosít.
Kötömbökbe vájt csatornákkal biztosították a csapadékvíz elvezetését.

Ma már elfogadott nézet, hogy az építményt tervezték. Mai becslések szerint létrehozásához mintegy 700.000 munkaórára volt szükség. Köveit 70 (kvarc), 48 (gránit) 10 (megalit wacke) kilóméterről szállították a helyszínre. A fénydobozon keresztül a december 21-i téli napfordulón kelő nap sugarait párhuzamosítják és fókuszálják az építmény jellegzetességei. A Nap, a Hold és a Vénusz beeső fényei a kamra hátsó falán megjelölésre kerültek. Ennek véletlenszerűsége kizárható. Newgrange a legrégebbi megalitikus építmény, amely bizonyosan csillagászati jelentőséggel bír, hiszen bejárata felett egy véset utal a 8 egymást követő év/ciklus figyelembevételére.
i.e.2500-ra a létesítményt már tervezői, építői, használói elhagyták.
A területet a”harang alakú edények népe” lakta i.e.2200 tól, akik halottaik mellé kerek egyedi halmok alá temetett kerámiáikról neveztek el. Az eredei bejáratot egyébként csak 1699-ben fedezték fel ismét.

A régészek mai ismereteik szerint kultikus helyek és főként temetkezési szokásokat bizonyító folyósós sírok voltak eredeti rendeltetésüknek megfelelően ez építmények.

Mit üzennek nekünk ma ezek a részben már romos létesítmények?

Létük bizonyítja, hogy
- a nép fejlett földművelést kellett folytasson, hogy élelemmel láthassa el az építőket, ráadásul hosszabb ideig egy helyben tartózkodva,
- fejlett munkamegosztás létezett, hisz szükség volt földművelőkre, kőfejtőkre, szállítókra, kőfaragókra, építőkre. E feladatokat nem végezhették ugyanazok,
- jártasak voltak az égitestek mozgásának ismeretében,
- fejlett építészeti és kőmegmunkálási jártasságot is tapasztalhatunk,
- szervezési ismereteik is fejlettek voltak,
- léteznie kellett egy vezérlő eszmének, amely lehetővé tette a közös célú, egy emberöltőnél hosszabb vállalkozások megvalósítását, miközben megfelelően motiválta a vállalkozásban résztvevőket.

A létesítmények konkrét üzeneteket is hordoznak. Elsőként a Newgrange létesítménye előtt húzódó kőtömbök üzenete.
Első pillanatra érthetetlen összevisszaságban vésett jeleket látunk, amelyeket mai fejjel - és mai kódrendszerrel - nem igazán tudunk értékelni (rovátkolt szimbólumok).

Próbáljuk meg mégis:
Látunk tehát spirálokat, rombuszokat, körö-ket, négyzeteket.
Ha feltételezzük, hogy mindegyikük egyfajta önálló jelentésű piktogramként szolgál - a kódrendszer ismeretében - akár értelmezni is tudnánk az üzenetet.
A spirál eredetét Charles Ross, amerikai festő derítette ki. Kísérletet végezve egy nagyítólevcsét helyezett egy falap elé. A lencse összegyűjtve a napsugarakat ívet égetett a lapra. Ross mindennap új lapot tett a keretbe és 366 napot követően összegezte a Nap mozgásának megfelelő égésnyomokat. Az így kapott ábra egy tökéletes kettős spirál volt. Az egyes spirálok a Nap égi pályájának egy-egy-negyedét ábrázolják.

A diagonális kereszt szimbóluma valószínűsíthetően az évet jelöli. Ez a Nap egy év alatt megtett pályájának egyszerű ábrázolása. Ez szerepel Newgrange fénydoboza felett faragványként, jelölve a Vénusz 8 éves ciklusát.

Sokkal izgalmasabb egy Skócia Orkney szigetén fekvő egykori település, Skara Brae talányos ma is megfejtetlen jelsora, ebből az északon a tengerparton fekvő romtelepülésből (alaprajz), amelyet véletlenül egy tengeri vihar nyomán fedeztek fel. A hatalmas szél egy parti homokdünét mozdított arrább és ennek nyomán vált láthatóvá a település maradványa. Izgalmas, hogy olyan helyen van, ahol sem élelmiszert, sem tüzifát nem találni, tehát mindent - mai kifejezéssel - importálniuk kellett. Ezt bizonyítja, hogy a település hulladékából teljesen hiányzik a vadhús, és sokkal kevesebb koponyát találtak, mint zsigerelt állati csontot - azaz az itt élők valóban már leölt háziállatokat dolgoztak fel élelemnek.
Mégis e területen mintegy 600 évig élet, kézműves termelés, s valószínűen kereskedelem folyt.

Az épületek minősége egyszerűen lélegzetelállító, a lakóterek szinte szabványosak:
Minden házban - melyeknek bejáratát belülről zárni lehetett - van egy mintegy 36 m2-es nagyszoba, középen tűzhellyel, kőkomód, polcok, kőágy, ülőhelyek, kő víztároló, padlóba és falakba süllyesztett tárolóhelyek, kövezett udvarok. A házak többségében van egy kis fülke, amely a településen teljesen kiépített, kőből készült csatornarendszerhez kapcsolódik, s így talán illemhelyként funkcionált. Ezt a csatornában talált emberi ürülék-maradványok is bizonyítani látszanak.

A 7-es számú ház kívülről zárható, kőágyán található a látható véset. A ház nemcsak emiatt szokatlan. Egy nagy megalit található a lakótérben, s a ház építése előtt eltemetett 2 női holtestet, ill. maradványaikat találták az egyik ágy alatt. Ennek jelentését csak találgathatjuk. Az épületeken díszítések találhatók.
A talepülésen kerámiamaradványokat és kőtárgyakat is találtak (motivum), ezek nyomán a rovátkolt eszközök népe kifejezéssel illették az egykor ott élőket.
A maradványok alapján mondhatjuk, hogy az ott élők láthatólag elsajátították az absztrakt művészet alapjait.. Nemcsak épületeiket, de néhány használati tárgyukat is díszítették.

A település elnéptelenedésével - vélhetően i.e.2655 - egyidejűleg alapították - mai tudásunk szerint - építették a gizai fennsíkon a Nagy Piramist Kheopsz fáraó számára.

Az ókori Európa létesítményei - amelyek közül önkényesen az előzőeket kiemeltem - az alábbi csoportokba sorolhatók:

- Menhírek, kősorok, kőkörök,
- Folyósós és galériás sírok,
- Földhányások és árkok kövekkel és azok nélkül,
- Földhányások nélküli dolmenek

A megalitikus lelőhelyeket Alexander Thom oxfordi professzor mérte fel nyugállományba vonulása után. Megállapította és bizonyította, hogy az építők geomatriai, ma pithagoraszi elvek felhasználásával tervezték őket, s szabványos hosszúság-mértékegységet használtak szerkesztésükkor. Ezt “megalitikus yard”-nak nevezte el, hossza 82,966 cm. Eredetére nem volt magyarázat.

Mai megközelítések úgy találták, hogy a mértékegység a fizikai valóságon alapulhat (Knight-Lomas).
A Föld forgásának 1/366-od részeként a megalitikus fok - a horizont 1/366-od része - 236 másodperc, azaz 3,93 perc időtartamnak felel meg. Az ennyi idő alatt pontosan 366 lengést produkáló inga zsinórhossza ennek pontosan a fele. Thom professzor, hogy közelítse a mértékegységet a mai yardhoz – az eredeti számot megkétszerezte.

Hallották már azt a kifejezést: “apokrif”?

Így nevezik azokat a szintén ősi írásokat, amelyeket az egyházi kánon nem emelt be a szent, bibliai irások közé. Számosat találtak közülük az ún. “holt tengeri tekercsek” között a kumráni barlangokban. Közülük az egyik legjelentősebb a “Henock könyvé”- nek nevezett irat.
Egyes gondolkodók feltételezik, hogy e könyv, amely rögziti, hogy elragadták Hénockot és megmutatták neki a világ jövendő szomorú sorsát – az özönvizet –, valamint megtanították az esetleges túléléshez szükséges technológiát is, szintén annak bizonyítéka, hogy korábban, írott történelmünk előtt létezett egy ma még ismeretlen fejlett civilizáció, amely képes volt erre. Kezük nyomát számos objektum viseli ma is Földünkön.

Következtetések:

“Ha az európai megalitok és a máltai templomok is régebbiek mint a legrégebbi városok, akkor nem könnyű megérteni, hogyan lehetett bármiféle jelentős szerepe a városi társadalmaknak az i.e. 4500-2500 között az Atlanti-óceán partvidékének Európájában lezajlott nagy társadalmi folyamatokban.
Az első megalitok megjelenése előtt tehát léteznie kellett valamiféle urbánus, rétegződött társadalomnak”.(Euan Mackie)

Álljanak fel!

Adózzunk rövid, néma tisztelettel azoknak, akikről, mint d’Alembert francia gondolkodó mondja: szinte semmit nem tudunk, s akiknek mindent köszönhetünk.