A reneszánsz a francia eredetű renaissance szóból ered, újjászületést jelent. XIV. században indult és európai tetőzése a XVI. századra tehető. Elsősorban az ókori klasszikus szövegek, emlékek művészeti és tudományos újrafelfedezésére utal. Másodsorban európai kulturális élet általánosságban vett újjászületését is jelöli.

A reneszánsz általános jellemzői közé tartozik a természet szeretete, az antikvitás emlékeinek újjászületése, a humanizmus (emberközpontúság). Újra megélik az antikvitást (játékok, ruhák)

Költészetben: Dante, Boccaccio, Petrarca nevét említhetjük. Aquinói Szent Tamás gótikában támasztott kritériumai nem halnak ki (világosság, teljesség, harmónia), az ábrázolás alapja lesz.

Vayer Lajos, reneszánszkutató szemlélete szerint: az antikvitás egy művészeti csúcspont volt, amit a sötét, barbár középkor követett, majd a reneszánsz újabb csúcspontként értelmezhető, amikor az antik emlékeket feltámasztották

 

A reneszánsz kulcsszavai:

-         művészet: a művész számára a mennyek csodás adománya, a művészet mesterség

-         mérték: arányok szépsége

-         levegő: a tér légies érzékeltetése

-         rajz: művészi alakot öltött gondolat

-         modor: előadás, megjelenítés képessége

-         természethűség

-         távlat: perspektíva alkalmazása

· vonalperspektíva: a közeli vonalak erőteljesebbek, a távoliak halványabbak

· levegőperspektíva: az ég színe a levegőt is elszínezi, és ez a távolban lévő hegyek vagy épületek színét is áthangolja

· színperspektíva: a közeli színek telítettek, a távoliak tompábbak

A perspektíva által a festmény elő-, közép- és háttérre tagolódik.

 

Középkor és reneszánsz összehasonlítása:

 

- egymás mellé helyezett figurák Û      az EGÉSZ megragadása

- mellérendelés Û alárendelés

- nyílt sor (folytatható) Û zárt geomatriai forma (pl:gúla)

- panorámaszerű Û koncentrált

- elbeszélő ábrázolás Û perspektivikus ábrázolás

- szukcesszív (egymás mellé rendelés) Û szimultán ábrázolás (valakire vonatkoztatott)

Firenze az olasz városköztársaságok Athénja. A középkori városban  találgatják az emberek, hogy vajon kinek a pályázata győz a bírálóbizottság előtt, hogy elkészíthesse a gótikus dóm keresztelőkápolnájának bronzkapuit.

Bár Firenze szinte telistele van műalkotásokkal, a polgárok úgy vélik a szépből sohasem elég. A pályázaton hatan indultak. Mindegyiküknek ugyanazt a bibliai jelenetet kellett elkészíteniük. Műveik bemutatásakor nyilvánvaló lett, hogy Ghiberti aranymíves, vagy Brunelleschi építész között dől el minden. Végül Ghibertire esett a választás, egységesebb kompoziciója miatt. Huszonegy éven keresztül dolgozott a mű befejezésén.

Brunelleschi a gótikus dóm (Santa Maria Del Fiore) befejezésével, a kupola felépítésével vígasztalódhatott. A kupola a római Pantheon mintájára zárja az épületet, az új stílus győzelmeként a régi felett. A művész kezemunkája a Pitti palota, a Pazzi kápolna, vagy a firenzei csecsemő-kórház, ill. lelencház.

Barátja a szobrász Donatello. Munkáiért a bankár, Cosimo Medici kisebb vagyonokat fizet. Híres Dávidja levelekkel díszített kalapjában, vállára hulló fürtjeivel inkább emlékeztet egy görög istenre, mint a bibliai Góliát legyőzőjére. És ez a hős újra meztelen! A középkorban szigorúan a ruha redői mögé rejtették a testet. Ez a Dávid, akit az egyház által tisztelt bibliai alak, meztelen. Donatello olyan bátor volt a szobrászatban, mint Brunelleschi az építészetben. Műveivel kijelölte útját a reneszánsz szobrászatnak, amelynek korai korszakát ő uralja.

Padova főterén áll az általa készített első újkori emlékmű, Erasmo de Narni zsoldoskapitány lovasszobra. A bronzszobor teljes fegyverzetben ábrázolja a kapitányt, mint egy római hadvezért.

 

Giotto a reneszánsz kezdete, aki a perspektívát, a fény-árnyék hatást újra éleszti neves műve a Szent Ferenc életét ábrázoló falkép együttes).

Masaccio fejleszti tökélyre a korai mester technikáját, falfestményeinek mélysége van. (egyik műve a Szentháromság). Háromdimenziós alakjai szinte élnek. Freskóiról fenségesség és komolyság árad, a művészet nagy kárt szenved, hogy 28 éves korában leszúrják. Munkáját olyan tanulók másolják, mint Leonardo, Michelangelo és Raffaello.

Masaccio számára nagyon fontos volt a perspektiva, Paolo Uccello azonban ennek megszállottja volt. Kedvenc témája az ütközetek. Csataképein minden részlet perspektívikus helyén van.

Másik firenzei géniuszunk Botticelli sem a fennköltséget, sem a perspektívát nem szerette. Elsősorban bájt akart adni képeinek, mely kedves szőke firenzei lányokban öltött testet, akiket általában a természetben ábrázolt. Így emelkedik ki a tenger habjaiból a pogány Vénusz istennő is: így születik a szépség (Vénusz születése).

Mint érzékelhetik Firenze szinte dúskált a tehetségesnél tehetségesebb alkotókban, még nem is mindig tudták ezt értékelni, szinte természetesnek fogták fel. Mindenesetre megállapíthatjuk a virágzó város-köztársaság kedvező atmoszférája szülte ez alkotói csapatot.

E roppant gazdagság mellett Itália más városai árnyékban maradtak, persze nem teljesen.

Egy umbriai kisvárosban, Sepolcroban született 1416 körül Piero della Francesca, a legnagyobb itáliai művészek egyike. Masaccio, Brunelleschi, Uccello művein nőtt fel.

Világos, tiszta színekkel festett, alakjait és tárgyait fényekkel töltötte meg, melyekből a fény tovább áradt. A kép íly módon finom derengéssel átitatott egésszé áll össze. Jól megfigyelhetjük ezt Urbino hercegének portréján is, aki a művész barátja és pártfogója volt.

Talán nem véletlen, hogy Urbinóban halála táján születik a legnagyobbak egyike Raffaello is.

 

Ám a három leghatalmasabb tevékenységének zöme Rómához kapcsolódik. A reneszánszban a meccénások a pápák és az arisztokrata családok. Lorenzo Medicit, aki az első nemzetközi hírű itáliai uralkodóvá válik. A firenzeiek csodálják őt, az uralkodó gazdag, kreatív, kitűnő műértő. Szobrásziskolájában fedezi fel Michelangelo tehetségét.

Leonardo da Vinci, egy jegyző fia, festő, szobrász, építész, tudós, feltaláló, aki kivételes szépségével is kiválik társai közül. Az emberek érzik benne a különösséget, mégis - nem bejáratos a Medici udvarba, bár mások kedvelik a társaságát, szeretnek vele lenni.

Alkotásai megelőzik korát: harci eszközök, ostromgépek, csatornaásó-, vágó-, hengerlő berendezések, erődít-mények, tengeralattjáró, helikopter, látcső és repülőgépek. A kor alacsony technikai színvonala nem volt elégséges a berendezések működésbe hozásához.

Iskolapéldája annak, amikor egy zseni megelőzi korát.

Leonardo életében, mint tudós ismeretlen volt, de mint művész nagy dicsőségnek örvendett. Leghíresebb képe az 1503-ban festett Mona Lisa, Gioconda, utóbbi név a hölgy férjéről. A hölgy - akit a művész édes fuvolaszó mellett festett - azt akarta ugyanis, hogy arcán ott legyen a nyugodt és szinte észrevétlen mosoly, arcán a halhatatlan kifejezéssel. A festmény a párizsi Louvre tulajdona.

Leonardo másik híres portréja a Hermelines nő. Utolsó vacsora című faliképe - a Santa Maria delle Grazie kolostorban lassan áldozatul esik a művész kísérletező kedvének. A vonalak elmosódtak, a színek kihunytak. Utolsó éveit Franciaországban töltötte, ahol 1519-ben,hatvanhét esztendős korában hunyt el. Olyan géniusz halt meg, akihez hasonló nem volt még a történelemben. A Szépművészeti Múzeum őrzi két grafikáját és egy bronz plasztikáját.

 

Halála időpontjában egy másik géniusz lépett színre. Minden szempontból ellentéte Leonardónak, épp hogy rút, komor, hirtelen haragú. Csak a művészet érdekli. Ezidőtájt Firenzéből a művészet és tudomány központja áttevődik Rómába. Ez II. Gyula pápának köszönhető, aki oda invitálja a művészeket a város az ókorihoz hasonló ragyogását célul kitűzve.

Michelangelo izig-vérig firenzei, zseniális Dávidját Firenze egyik terén állítják fel. Az 5,5 méteres hatalmas márványszobor semmiben nem emlékeztet bennünket Donatello Dávidjára. Az erős, atlétikus fiatalember a legyőzhetetlen Heraklészt idézi. A művész számára a szépség azonos az erővel, a hatalmas testtel, a szép izomzattal.

Michelangelo azért ment Rómába, hogy elkészítse a pápa síremlékét, de ez végül nem valósult meg az ő tervei szerint.

A pápa új feladattal bízta meg: a vatikáni Sixtus kápolna freskóinakmegfestésével. A 40x13 méteres boltozatfreskón 5 évig dolgozott senkitől sem kérve segítséget. Minden reggel felkapaszkodott az állványzatra és néha épp hanyatt fekve dolgozott. A pápa érdeklődő kérdéseire mindig azonos választ adott: “Amikorra be tudom fejezni szentatyám.”

Leleplezésekor kiderült, hogy a mű szépsége a megbízó minden várakozását felülmúlja. Michelangelo a világ teremtését ábrázolta a Biblia alapján. Gigantikus, harmonikus alakjait mindenki ma is csodálhatja. De a művész már is utazott Firenzébe, a Medici síremlék megformálása miatt. 14 évet dolgozott rajta és maradandót alkotott két Medici fivér Lorenzo és Giuliano, valamint a Hajnal és Szürkület, valamint a Nappal és Éjszaka allegórikus alakjainak megformálásával.

 

II.Gyula pápa nem nyugodott, elhatározta átépítteti a Péter apostol sírja felett emelkedő ókeresztény templomot, a Szent Péter Bazilikát. A munkálatokat Bramante építész végezte. Az ókeresztény idők óta a templomok nyugaton téglalap alapúak voltak, a korai reneszánsz is ezt az alaprajzot követte. De már Brunelleschi is a centrális kupolával oldotta meg feladatát Firenzében, így Bramante is ezt találta legtökéletesebbnek. A bazilika forma helyére lenyűgöző méretű centrális elrendezésű templomot épített körben négy apszissal és az impozáns kupolával. Sajnos az építkezés megkezdését követően néhány év múlva meghalt, egyik utódja épp Michelangelo lett. A 72 éves mester nem tudta szolgaian kezelni a terveket, azokat átdolgozta épp a kupola vonatkozásában megsértve a reneszánsz alapelvét.

A harmonikus nyugalom helyébe a lendület és a mozgás lépett, amely már a barokk sajátossága. Így vált a reneszánsz kiemelkedő mestere, Michelangelo, a barokk atyjává is.

 

A XVI. század harmadik kiemelkedő alakja Raffaello Santi, aki igazi szerencsefia. Bár 37 éves korában hunyt el életműve csodálatos: minden tervét megvalósította, boldogságban, bőségben, barátságban élt.

Kitűnő építész volt, egy ideig vezette a Szent Péter székesegyház építését, de működésének igazi területe a festészet. Legszebb freskói aStanzák, ún. szobák, II. Gyula pápa irodái, a Vatikánban található. Témái a vallásból és a mitológiából választottak. Az Athéni iskola, a Hitvita, a Parnasszus híven tükrözi a reneszánsz törekvését az ókor és a jelen összeolvasztását.

A képeken tökéletes harmónia uralkodik, nyugalmat árasztanak, a formák kimértek, arányosak, a színek összhangját sehol sem zavarja élesebb tónus, vagy erős kontraszt. A képeken ábrázolt világ nem valóságos, hanem a kívánt idealizmus. Ugyanezt a tökéletességet ábrázolják Madonnái is.

 

Itt akár be is fejezhetnénk az érett reneszánsz történetét, de nem tekintenénk át a teljességet, ha nem néznénk be a XVI.századi Velencébe.

 

Tiziano Vecellio nagyot alkotott az aktok terén (így nevezzük a meztelenül megfestett, vagy megformált alakot).

Sokan úgy vélik ő a legnagyobb, de az elsők közt nehéz lenne rangsort állítani. Leonardo a hangulat mestere volt, Michelangelo a hatalmas és csodálatos formák, Raffaelo a tökéletes, harmonikus vonal, míg Tiziano a fény és a színek gazdagságának művésze.

Tiziano tehát kolorista, rá hivatkoznak majd azok a festők, akik a szín megszállottjai.

 

 

Az akkori Németalföldön – a mai Bel-gium és Hollandia – a természettel vívott állandó küzdelem ellenére olyan művészet született, amelyet azóta is az egész világ csodálhat.

A miniatúrák készítése jelentette az első lépéseket az új művészet felé. Az egyik tanítvány az első nagy németalföldi festő Jan van Eyck. Miniatúrafestészettel kezdte, művelt humanistává lett, miközben hercegi udvarokban dolgozott. Nem csupán festett, de diplomáciai szolgálatot is ellátott. A politika azonban csak mellékes időtöltés lehetett életében. Főműve a genti szárnyasoltár táblaképei. Az oltáron az ún. szárnyak elfedik, vagy feltárják a középső részt. A művész itt bibliai alakokat ábrázolt. Az oltár sorsa is érdekes, mert a vallásháborúk idején külön őrök vi-gyázták, nehogy a protestánsok – akik helytelenítették a templomok díszítését – megrongálják. Később pedig uralkodók szóltak bele sorsába. Ki ábrázolásait helytelenítette (II. József), ki egyszerűen elrabolta (Napoleon), más eladta szár-nyait, amelyek csak az I. Világháború után kapcsolódhattak újra helyükre. De ezzel sem ért véget a műtárgy kálváriája, mert egy részét 1934-ben ellopták, s azóta csak másolat pótolja az eredetit.

A jelentősége, a felfogás, hogy a művészet az élet tükre jellemző az egész németalföldi festészetre. Van Eyck nem festett sok képet, de mindegyik ami ránk maradt nagy jelentőségű. Fontosnak minősíthető az Arnolfini házaspárról készített korszakos jelentőségű képe, amelyen eljátszik a nézővel. Őáltala vált az olajfestészet kiváló technikává. A freskóval szembeni előnye, hogy lehet javítani, több réteget is fel lehet vinni, sokkal több színárnyalat kikeverhető, használható.

 

Az építészetben a XV-XVI. században északon még a gótika tartja magát, de egyre jobban jellemzi a mozgalmasság a késői korszakban.

A szobrászat követi a festészetet, a figurák heves gesztusaihoz valósággal örvénylő ruházat társul, jellemzően fából. Ebből a kőnél sokkal könnyebben megmunkálható anyagból készültek a szobrok, és sokkal életteljesebbek, valósághűbbek, mint a gótika plasztikái.

A magyar Lőcsei Pál nevéhez fűződik a lőcsei főoltár, a legnagyobb magyarországi szárnyasoltárunk megfor-málása(1516-ból). Ekkor dolgozott a titokzatos, csak monogramjáról ismert M.S. mester is, akinek táblaképein az alakok ruházata ugyanolyan mozgalmas, arcuk ugyanolyan bájos, mint a korabeli szobrokon látható. Egyik neves műve a Mária és Erzsébet találkozása című alkotás.

 

Az északi reneszánsz mestere Albrecht Dürer is, kinek családja a Bé-kés megyei Ajtós községből származott. Művelt humanista volt, nemcsak alko-tott, de az új művészetről, ill. annak szűkségességéről másokat is igyekezett meggyőzni.

Rajzai és rézkarcai ugyan nélkülözik a déliek derűs jókedvét, de a művészeti törvények tökéletes ismeretéről árulkodnak. Dürer grafikusként és festőként alkotott. Itt kell megemlíteni a sokszorosító grafikákat. Az olyan rajzot, amelyet nem papírra, hanem fára, fémre metszenek,  az ezután dúcnak nevezett – festék segítségével – akár többször is papírra nyomtatják, a sokszorosítás kezdeti megvalósításaként tekinthetjük.

Dürer a grafika első nagy mestere a mű-vészettörténetben, aki művészetet csinált az iparból. Addig ismeretlen hatást ért el finom metszeteivel.

 

A németalföldi festészetnek a XVI. században Pieter Brueghel volt a legnagyobb tehetsége, akit jobban érdekelt a körötte élő emberek világa, mint bárkit annak előtte. Művein szinte kizárólag parasztok jelennek meg, s bibliai képei is falusi környezetben ábrázolódnak. A művész bizonyította, hogy bármi lehet a művészet tárgya – a lényeg nem a téma, hanem a tehetség, eredetiség, a látásmód. Brueghelnél a természetnek és a környezetnek elsőbbsége van, minden mással szemben.

Az életkép, vagy zsánerkép műfaja az ő nevéhez fűződik. A Szépművészeti Múzeum is őriz műveiből.

Rajta kívül Hans Holbein nevét kell említenünk, aki a XVI század egyik legnagyobbja. Georg Giszéről készített arcképén sorakoznak a csendéletbe illő apróságok.