A századeleji festészet tele van forrongással. Ekkor válik ismertté és hat van Gogh, Cézanne, Gauguin és a Nabis-csoport művészete. A posztimpresszionizmus képviselői még alkotó teljükben dolgoznak. A századforduló és az I. Világháborúig kialakult irányzatok tovább távolodtak a korábbi időszak akadémikus elveitől.

Avantgárd (a francia „avant-garde”, „előőrs” katonai műszóból) mindazon képzőművészeti és irodalmi irányzatok neve, melyek a XX. század elején jelentkeztek, és melyek alapvetően megváltoztatták a művészetről alkotott képet, illetve magát a művészetet.

Kassák Lajos a magyar avantgárd világszínvonalú képviselője. Költő, prózaíró, festő, irodalomszervező.

 

A fauvizmus az 1905-ben a párizsi Salon kiállításán bemutatkozott festőcsoport, a Fauves (’Vadak’) képviselte festészeti irányzat. A Henri Matissefrancia festészet kolorista irányzatát teremtették meg. Munkásságuk hatott a magyar festészetre is (Czóbel Béla, nagybányai festők). köré csoportosuló művészek a modern

A fauvisták fellázadtak a múlt kultúrája ellen, van Gogh és Gaugin színnel kapcsolatos tapasztalataira alapozva a szín intenzitását tartották a legfontosabbnak. Céljuk az volt, hogy megteremtsék az egyensúlyt a képen, azt, ahogyan ők látják a dolgokat. Arra törekedtek, hogy a színek ne keveredjenek, hogy mindegyiknek maradjon intenzitása és önállósága. Habár a fauvista festészet figuratív, tárgyakat ábrázol, a tárgyakat a szín eltorzítja, így a keverés nélkül használt tiszta szín lett a művészeti kifejezés célja. Képeiken az intenzív színfoltokat néha vastag, fekete vonal keretezi. 1908-as feloszlásuk után a csoport tagjai jórészt felhagytak a tiszta színekkel komponált festészettel.

 

Az expresszionizmus az avantgárd egyik legelső és egyik legjelentősebb irányzata. Modern művészeti irányzatként Németországban keletkezett 1905-1913-ban Die Brückenémetországi expresszionista hullám tagjait inkább életfelfogásuk, érzéseik és hangulataik, semmint stílusuk vagy műveik hasonlósága kötötte össze. (A híd) művészeti csoport keretében. A

Az expresszionisták az általuk festett tárgy révén a modern ember beteges állapotait, szorongásait, félelmeit, elidegenedését fejezték ki. A természetet és környezetüket sokszor ellenségesnek és embertelennek érezték. Ezért képeik színei gyakran súlyosak, nyersek és az emberi sorsot szimbolizálják.

Az expresszionista művész ellentmondásoktól terhelt, diszharmonikus világban él, ennek gyakori dimenziói: szegénység-gazdagság, életerő-halál, extázis-kétségbeesés, önzés-önfeláldozás, elidegenedettség-társadalom, elnyomottság-szabadságvágy, káosz-rend, törvény-szabadság.

Az expresszionizmus szülőhazája Németország, 1905 - 1920 között alakul ki.

Öt nagy folyóirat körül csoportosultak az expresszionista alkotók: Die Brücke (=A híd), Der Blaue Reiter (=A kék lovas), Der Sturm (=A roham), Die Aktion (=A tett) és a Die weissen Blätter (=A fehér lapok).

Expresszionista művészek: Munch, Kirchner, Franz Marc, Kandinszkij, Schiele, Kokoschka.

A futurizmus XX. századi avantgárd művészeti irányzat volt. Filozófiája a jövőbe, a technikai haladásba vetett hitre épül, kulcsszavai a mozgás, dinamizmus, urbanizáció, militarizmus, nacionalizmus. Nagy hatással volt rá a kubizmus. Hogy kifejezzék a modern élet dinamikáját, a futuristák a mozgásra és a fény optikai illúziójára tették a hangsúlyt. Habár a futurizmus főleg irodalmi irányzat, a festészetben és a szobrászatban is megjelent, és néhány jelentős művészt is adott, mint például Gino Severini, Giacomo Balla, Umberto Boccioni.

A futurizmus az avantgárd egyik legkorábbi, de gyorsan lefutó áramlata. A jövő felé forduló — és ezzel egyidejűleg a múltat élesen elutasító — művészeti irányzat, a dinamizmus és a sebesség kultuszát hirdeti. Kulcsfogalmai még: az erő, a veszély, a merészség, a lázadás, a küzdelem, a lendület, a technika és a zörej. A futuristák magasztaltak minden egyéni megnyilatkozást, minden eredeti formát. Szembefordultak a könyvtárak és a múzeumok avíttnak tekintett kultuszával, és a modern, nyüzsgő nagyvárost dicsőítették.

Elnevezésének alapja (a 'jövő' jelentésű latin "futurum" szóból származó) olasz "futuro" szó; elnevezője Marinetti.

 

A kubizmus szintén avantgárd művészeti mozgalom volt a XX. század elején. Picasso1907-ben és 1914-ben merül ki. Elnevezését a 'cube' (kocka) szóból alkották meg. és Braque képeivel kezdődik

A kubizmus új plasztikai nyelvet próbált teremteni, szakított a reneszánsz óta uralkodó empirikus látványszerűséggel. A klasszikus térszemlélet, perspektíva és képszerkesztés helyébe új megoldást próbál állítani, mégpedig olyat, amely megfelel a természettudomány modern forradalma következtében módosult természet-értelmezésnek, a relativitás tér és idő koncepciójának is. Végsőkig fokozta a szerkezetet, a tárgyakat és a téri viszonylatokat meghatározó geometriai szükségszerűségeket. A kubisták általában közismert motívumokat vettek például gitárt, palackot, gyümölcsöstálat, emberi alakot.

 

Az I.VH-t követően az ipari termelés addig mindent túlszárnyalóan emelkedik. Az USA és a trópusi országok jó terméseredményei miatt 1929-ben mindent felülmúló túltermelési világgazdasági válság köszönt be. Tízmilliók vesztik el mun-kájukat, az ipari termelés 50 %-kal esik vissza. Meginog a világkereskedelem. Az USA a New Deal eszközét alkalmazza, míg az olasz, német és japán gazdaság a fegyverkezés útjára lép. Hódító politikával igyekszik piacait bővíteni. Főként ez a politika vezet a II. VH-hoz.

 

A gazdasági válság ráébreszti a művészeket arra, hogy a gépek világa, amely csodálatra méltó lehet, nem csak bőséget, de nyomort, háborút, halált is előidézhet. Ezért a 30-as évektől mind többen látják szükségesnek, hogy a realizmushoz visszatérve szóljanak a problémákról a tö-megekhez. Természetesen nem mindenki választja ezt az utat, vannak akik árnyaltabb módon szólnak, fogalmaznak a korábbinál saját eszközeikkel és stílusukkal.

Leger, Derain, Picasso, Roualt a kor ellentmondásos fejlődése és a háború okozta traumákat tárja fel a közönségnek. Törekvéseikhez egyre erőteljesebb hangú, illetve képi megjelenésű latin-amerikai alkotók csatlakoznak: Rivera, Siquieros, Orozco.

Az USA művészei közt, ahol korábban is erős volt a realista vonulat jól érzékelhető a fejlődő fotótechnika és a naív művészet erősödő hatása (Benton, Wyeth, Wood, Hopper).

 

A XX.században azonban más irányzatok is felszínre jutottak a művészetben. A kezdetben főként irodalminak tekinthető áramlatok a dadaizmus és szürrealizmus az ösztönöknek és érzékiségnek engedelmeskedő ember képzeletvilágát jelenítették meg, majd a képzőművészetben is kifejezték.

Mindkét irányzat Giorgio De Chiricóra hivatkozik. Míg a dadaizmus a múltat igyekszik a művészetből teljesen kiiktatni, a szürrealizmus a tudattalan mélységeit kutatja. Valamennyien a köznapiságot tagadják.

Az első Dada Kiáltvány is 1918-ban jelenik meg - a nevet egy román költő a szótárt találomra felütve találja -, harcias stílusa és nihilizmusa minden korábbit elvet. Az anyagok és témák, amellyel dolgozni kezdenek egy elavult kultúra nyomorúságos törmelékei. A leghétköznapibb hulladékokat gyűjtik össze, rendezik újra, fézik fel, vagy ragasztják kollázsokká, vágják montázzsá. Ez a művészet nem előre elgondolt módon, hanem véletlenül talált hulladékokból, papírszemétből, fadarabokból születik, amelyeket az alkotó az utcán szed össze spontán reakcióinak engedve. A művek így kiteljesítik a személyiséget.

Az idetartozó művészek: Duchamp, Arp, Picabia, Ernst, Ray, Schwitters, inkább foglalkoznak a társadalmi nyomorúsággal, mint esztétikai okoskodással És az ábrázolás lehetetlenségét érzékeltetik.

1920-ban rendezik az első és egyben utolsó Nemzetközi Dada Vásárt, ahol 147 alkotáson gúnyolódhat a közönség. Aztán a mozgalom részben hatósági okból - a kölni csoportot feloszlatják - részben magától erejét veszti.

 

A szürrealizmus a két háború közötti boldog békeidőben a győztes Franciaországban születik a dada mozgalomból.

Szülei Andre Breton és Luis Aragon, akik automatikus írással, verssel próbálkoznak.

A tisztánlátás új perspektíváit megnyitva a sztereotip képek lerombolásával arra törekszik, hogy az álom és a vágy valóságát ábrázolja.

Breton találkozása Freuddal érzéki és szexuális asszociációkkal is gazdagítja az elméleti tartalmat, mire a művész kijelenti: a szépség vagy megrázó lesz, vagy semmilyen sem!

1924-ben jelenik meg a szürrealizmus kiáltványa Szürrealista Forradalom címmel. Miro, Ernst, Arp, De Chirico, Tanguy felfogása szerint a látszat kérdésessé válik, és a képek rejtett értelme nyer hangsúlyt. A szürrealista szót valószínűleg Apollinaire használta először egy orosz balettelőadás látványa nyomán.

A művészek mesterségesen is segítik magukat tudatalattijuk felszínre hozásában: alkohol, éhség, vagy kábítószer hatása alatti alkotásaik a legkülönfélébb technikákat valósítják meg. Jobbára absztrakt, a tudatalatti szimbolikára utaló alkotások ke-letkeznek, amelyek kizárnak mindenféle perspektívát.

Új művészek csatlakoznak a szürrealizmus irányzatához: Magritte, Salvador Dali, Giacometti.

A leghíresebbek visszatérnek a képzelet világának teátrálisan megrendezett ikonográfiájához és a hibátlan, klasszikus technikához. Salvador Dali tevékenysége tűnik ki, akit egyértelmű képmutató a-nyagiassága miatt kizárnak a mozgalomból. A háború közeledtével valamennyien az USA-ba emigrálnak.

Tevékenységükkel a szürrealizmus az ösztönélet megnyilvánulásait tárta fel, amelyek jelentősen és állandóan hatnak világunkra, és ezzel ebben a bizonytalan kor-ban stabilitást nyújtanak.

 

A Bauhaus a 20. század első felének legjelentősebb művészeti intézménye, a konstruktív törekvések központja és gyűjtőhelye, amely nevelési módszerei és az alkotó művészet megújítása révén vált kiemelkedő szerepűvé. 1919-ben alapítja Weimarban Walter Gropius. Az iskola a művészet és ipar, a művészet és technika közötti szakadékot kívánta áthidalni: milyen képzettségre van szüksége egy művésznek ahhoz, hogy el tudja foglalni helyét a (gép)ipari társadalomban.

A tanárok közt feltűnik Paul Klee, aki művészetelméletet, majd szőnyegszövést s üvegfestészetet tanít. Ő is a művészi absztrahálás híve. A Bauhaus intézményén belül is állandó viták zajlanak a tiszta művészet hívei és a kontruktívisták közt, mely utóbbiakat a magyar Moholy-Nagy László és Oskar Schlemmer képviseli.

A főiskola, amely kezdetben a Der Blaue Reiter szellemiségéhez áll közel az 1920-as években a konstruktívizmus és a funkcionalizmus felé fordul, mely részben kényszerű változtatás: terméktervezéssel kell kiegészíteniük a támogatottságot.

(konstruktivizmus: a tömegek és formák viszonyát jeleníti meg, a geometrikus formákat helyezi előtérbe. A művészek a tárgyak ábrázolásában erőteljesen hangsúlyozzák a szerkezeti összetevőket, a tereket és a síkokat.

funkcionalizmus: az épület rendeltetését külső megformálásában, szerkezeti elemeiben is kifejezni óhajtó, minden díszítő szándékot mellőző építészeti irányzat)

A főiskolának többször kell új városba költöznie, végül 1933-ban Hitler hatalomra jutásakor a Bauhaust bezárják. Moholy-Nagy is az USA-ba költözik És ott megalapítja a New Bauhaus-t.

 

Az avatgarde az absztraktban teljesedik ki és újul meg, él tovább a II.VH után is. A művészek egy csoportja szövetkezve épí-tészekkel és szobrászokkal olyan közös nyelvet hoz létre, amelynek eredményeként mértéktartóan és elegánsan tervezett tárgyak, épületek jelennek meg az 1920-as években. A sorozatgyártásra is alkalmas munkák felvetik az alkotóművészek háttérbe szorulásának leheztőségét.

Az 1844-ben szabadalmaztatott vasbeton lesz a legkedveltebb építőanyag, mivel a drága acélt csak a vázszerkezethez kívánják alkalmazni. A vasbeton tartós és új esztétikát teremt: vad, nyers durva külső felületet ad az épületeknek, amelyek így új fényhatásokat is létrehoznak. Megjelennek a felhőkarcolók, melyek vasbetonból készülnek.