Abakusz: Az antik oszlop és pillérfők négyzet alakú tagozata, amelyen a gerendázat nyugszik – a görög oszloprend, oszlopok része.

 

Abszolút kronológia: időponttal meghatározott időszámítás – időrend.

 

Agora: A régi görög városok piac és vásártere, az ókori görög városokban többféle feladatot ellátó tér. A főtér neve a görög városállamokban, később a rómaiaknál a forum volt ennek a megfelelője. Ez volt a társadalmi élet színtere: itt volt a piac, itt tartották a népgyűléseket, e tér körül sorakoztak a főbb templomok, középületek és emlékművek.

 

Akantuszlevél: Az akanthosz nevű növény stilizált levele, a görög korinthoszi oszlop fejezete.

 

Akkád: Mezopotámia északi területe. A Sarrukín (Kr.e. 2334-2219) által alapított agadei dinasztia fővárosának neve. E dinasztia korától kezdve Dél-Mezopotámiát Sumer és Akkád birodalomnak nevezték.

 

Aknasír: Az ókori Egyiptomban szokásos sírkamra, melynél a sírkamrát függőleges aknán keresztül lehet megközelíteni. Két függőleges, homokkal feltöltött mély akna, amelyből lent, a halottat rejtő sírfülke nyílik. Az aknák megvédték a sírt a kifosztástól. Főleg a későbronzkori Görögországban és Krétán jellemző.

 

Akropolisz: ókori görög fellegvár. A görög városok magaslatra épített fellegvára. Legnevezetesebb közülük az athéni Akropolisz.

 

Álajtó: A sírkamrákban a bejáratok elrejtését ún. álajtókkal akadályozták meg. Az igazi bejáratot nagyon elrejtették, és ezeket az álajtókat tették különböző helyekre, hogy megtévesszék, pl. a sírrablókat az ókori Egyiptomban. Kis bemélyedés a falban, amely az ajtóval azonos formájú.

 

Álboltozat: Egymás fölé előrenyúlóan rakott, felfelé szűkülő, gyűrűs kősorok, melyek kiálló éleit aztán a kövek gondos megfaragásával sima, íves felületté alakítottak.

Allegória: Erkölcsi eszmének, elvont fogalomnak megszemélyesítése vagy érzékelhető képben való ábrázolása.

 

Amarna kor: Ehnaton kora (18. dinasztia) aki Amon helyett az arcnélküli Atont tette meg főistennek, a többi isten tiszteletét betiltotta, egyistenhitet vezetett be. Vallási reformja kihatott a művészetekre is. Az eddigi idealizáló, megszépített, tökéletességre törekvő ábrázolások helyett, az ő korában készült alkotások realisztikusság elveit vallották. Nagyon jellemző a szinte karikatúraszerű ábrázolás, nagy has, vastag combok megjelenítése, ugyanakkor vékony, keskeny arc, duzzadt ajkak, félig lehunyt szemek.

 

Amphiprosztülosz: A görög templom korai típusa, egy cellából áll, két rövid oldalán nyitott, négyoszlopos, keskeny előtér van.

 

Amphiteátrum: Sportversenyek, állatviadalok és gladiátorok számára emelt színházi épület a római birodalomban. A rómaiak felül nyitott kör vagy ellipszis alakú építménye, lépcsőzetesen emelkedő nézőtérrel.

 

Amphora: Az ókori népeknél használatos, két füllel ellátott edény. Alakokkal vagy egész eseménysorral díszítették. Bort és olajat tartottak benne. Anyaga: égetett agyag, kő, üveg.

 

Antropomorf: Ember alakú, emberhez hasonló. Emberközpontú ábrázolás, illetve felfogásmód.

 

Apszis: 1. Késő római időkben félkör alakú, fél kupolával fedett tér, amely az épület nagyobb részéhez csatlakozik.

2. A keresztény templom főhajójának, illetve a szentélynek félköríves, vagy többszögletű alaprajzú lezárása. Általában az oltár elhelyezésére szolgál. Csatlakozhat mellékhajókhoz is.

 

Aquaeductus: Római kori vízvezeték. A vízvezeték lehetett: kőcsatorna, ólomcső, vagy terrakotta cső.

 

Ara: oltár.

 

Aranymetszés: Ezalatt egy adott egyenes vonalnak oly módon való két részre osztását értik, hogy a nagyobbik rész oly arányban legyen a kisebbikhez, mint az egész vonal a nagyobbik részhez.

Az aranymetszés vagy aranyarány az arányosság egy törvénye, ami a természetben és művészetben is gyakran megjelenik, természetes egyensúlyt teremtve a szimmetria és aszimmetria között. Aranymetszési arányok találhatók számos ókori épületeken, középkori és reneszánsz képzőművészeti alkotásokon, de ez az arány felismerhető például az emberi testen vagy csigák mészvázán is.

 

Archaikus mosoly: A görög archaikus szobrászatban a szobrokon megjelenő kis mosoly. Az akkori ábrázolásokra jellemző volt, hogy sajátosan képezték ki a száj körüli részeket, amely az arcnak mosolyhoz hasonló kifejezést ad.

 

Architráv: Az oszlopokon közvetlenül nyugvó vízszintes, egyenes kőgerenda. Mint mestergerenda köti össze az oszlopokat a díszítéssel.

 

Architekturális stílus: A pompeji festészeti stílusok közül a második. Jellemzői: valóságos építészeti kompozíciók illúzióját keltő festmények, kiegészítve alakos jelenetekkel.

 

Árkád: Oszlopokon vagy pilléreken nyugvó boltív, illetve azok sora.

 

Atlasz: Az életnagyságúnál általában nagyobb, férfialakos oszloptámasz.

 

Atreusz kincsesháza: A mükénéi Kr.e. 11. századból, álkupolás, méhkas alakú sír, dombbal fedve, melyet a domboldalba vájt hosszú folyosón lehetett megközelíteni.

 

Átrium: Négyszögletes udvar a régi római házban, amelyből körül lakószobák nyílnak. Többszintes épületek központi nyitott tere.

 

Attika: Az épület főpárkánya fölé helyezett homlokzati díszítmény. A római diadalívek befejező eleme. Gyakran felirat vagy plasztika díszíti.

 

Attributum: ismertetőjel, tulajdonságjelző. A képzőművészetben olyan tárgy vagy jel, amely bizonyos személy vagy allegorikus alak állandó járuléka. A középkori képeken, szobrokon a szenteket, vértanúkat elsősorban attributumaikról ismerték fel. Pl. Szt. Katalint a kerékről, Szt. Péter a kulcsokról.

 

Augur: madárjós, ókori római pap.

 

Axiális szerkezet: Egyiptomban olyan építészeti szerkezet, hogy a dinasztiák egymás után építették, fűzték fel a különböző épületeket.

 

Avantgárd: A francia „avant-garde”, „előőrs” katonai műszóból ered. Mindazon képzőművészeti és irodalmi irányzatok neve, melyek a XX. század elején jelentkeztek, és melyek alapvetően megváltoztatták a művészetről alkotott képet, illetve magát a művészetet. 

 

Barokk: Az olasz barocco szóból ered, mely jelentés különös, nyakatekert, szokatlan. A reneszánsz után következő stílustörténeti korszak és korstílus, amely kb. 1600-tól kb. 1700-ig tartott. Bonyolult minták, gazdag díszítés, monumentalitás jellemzi.

 

Basilica: 1. Az ókorban a törvénykezés és a kereskedelem céljait szolgáló csarnok.

 

Bazilikális szerkezet/elrendezés: Legalább három hajós épületek meghatározott tér és tömegkapcsolata. A háromhajós templomoknak olyan korai változata, amelynél a középső, vagyis a főhajó az oldalaknál szélesebb és vastagabb, a fala a mellékhajók fölött ablakokkal áttört, így közvetlen megvilágítást kap.

 

Bázis: Oszlopláb. Az görög és római oszlopok és pillérek kitüremkedő lábrésze, a nyomást szélesebb felületre osztja el.

 

Biblia Pauperum (Szegények Bibliája): A templomok falain, oszlopfőin, kapubélletein szereplő domborművek, szobrok az írni, olvasni nem tudóknak nyújtottak segítséget, hogy megérték a Biblia egyes történeteit.

 

Boltív: Téglából vagy faragott kövekből készült íves áthidaló szerkezet.

 

Body art: Az 1960-as évek egyik médiumújító megnyilatkozása, amely a művész személyére, testére, személyes fizikai jelenlétére is kiterjeszti a műalkotás fogalmát, illetve a kreatív folyamat gyakorlatát.

 

Bucchero: Speciális eljárással feketére égetett kerámia. Különösen nagy jelentősége volt az etruszkoknál, akik Kr. e. 8-4. században legkeresettebb vázáikat ezzel a technikával készítették, és gyakran bekarcolt, vagy domborműves ábrákkal díszítették. A korábbi görög vázatípusoktól az különbözteti meg, hogy változatosabb formájúak és plasztikus, nem pedig festett mintát hordoznak.

 

 

Cella: Kis kamra, a görög- római templomokban az istenszobrok ablaktalan, csak bejáraton keresztül megvilágított fülkéje.

 

Campanile: harangtorony.

Centrális építészet: A hangsúlyozott és méreteivel uralkodó középteret a tőle gyakran oszlopokkal vagy pillérekkel elválasztott egyenlő értékű oldalterek fogják közre.

 

Cinquecento: Az 1500-as évek itáliai művészetének (reneszánsz) elnevezése.

 

Ciszta: Hengeres edényke fémből, művészi díszítéssel. Szent jelvények, ékszer, pénz stb. elhelyezésére szolgál.

 

Cizellálás: Az ötvösségben használatos, finom felületdíszítő végső megmunkálás.

 

Colonia: gyarmat.

 

Colosseum- motívum: Ugyanazon épületen emeletenként más (dór, ión, korinthoszi) oszloprendekkel díszített és az oszlopok között íves nyílásokkal áttört fal. Az íves nyílások árkádsort alkotnak. A példakép az id. e. 80-ban épült római Colosseum.

 

Comitium: Az ókorban a választási csarnok.

 

Consonantia: harmónia. A XIII. században Aquinói Szent Tamás egyik követelménye, melyet a művészettel szemben támasztott. Az összkép legyen harmonikus a néző számára.

 

Curia: Az ókorban a bírósági tárgyalások helye.

 

 

Dadaizmus: XX. századi művészeti mozgalom. Francia eredetű dada lovacskát jelent. Az első Dada Kiáltvány 1918-ban jelenik meg - a nevet egy román költő a szótárt találomra felütve találja -, harcias stílusa és nihilizmusa minden korábbit elvet.

 

Diadalív: Szabadon álló, egy vagy háromívű, feliratokkal és művészi ábrázolásokkal díszített kapu. A római hadvezérek dicsőséges csatáinak állít emléket. Mikor hazatértek a győztes háborúból ez alatt vonultak át.

 

Dómusz: Római lakóház, a tehetősebb réteg lakhelye.

 

Dongaboltozat: Félkörű, emelt ívű, csúcsíves vagy körszeletíves keresztmetszetű boltozat, amely mindkét oldalt hosszan futó párhuzamos falakra fekszik fel. Általában a korai idők hosszú, folyosószerű tereinek lefedésére használták és gyakori a kora barokk nagyméretű templomainak ilyen álboltozása is.

 

Dór oszlop: A férfitest arányai szerint készülő görög oszloptípus. Alacsony, zömök, lábazata nincs. Törzse sudarasodik (ld. entázis). Az oszlopfőn nincs díszítés. Általában férfi isteneknek szentelték azt a templomot, mely dór oszlopokból épült.

Dormitórium: Kolostorok közös hálóhelyisége.

 

 

Dromosz: A folyótól a sírvárosig vagy templomig vezető kőburkolatú út, kétoldalt fekvő, emberfejű állatszobrokkal (pl. szfinx).

Duecento: Az 1200-as évek itáliai művészetének (reneszánsz) elnevezése.

 

Ékírás: A Mezopotámiából és Nyugat – Ázsiából előkerült égetett agyagtáblákon lévő írásjelek miatt kapta nevét az ékírás. Ezt az egyik legkoraibb, kép- és szótagjeleket használó írást a sumérok dolgozták ki Kr. e. 3000 körül, és az akkádok fejlesztették tovább. Az írnokok egy háromszögben végződő szerszámmal, a „stílussal” vésték be a puha agyagtáblákba a jeleket. A stílus hagyta a jellegzetes ék alakú bemélyedést az agyagtáblákon.

 

Entázis: Hordószerű kidudorodás, az oszloptörzs sudarasodása, mely a rugalmasság látszatát adja. Az oszloptörzs alsó harmadánál kissé megvastagodik, majd felfelé egyre keskenyedik.

 

Erekhteion: Athéné istennő és neveltje, Erekhteiosz athéni király közös temploma az Athéni Akropoliszon.

 

Eumachia: Az ókorban az árucsere csarnok.

 

Evangeliárium: Evangéliumos könyv. Az egyházi év folyamán a misében felolvasott valamennyi evangéliumi részlet gyűjteménye.

 

Evangélium: Az Újszövetségi szentírásnak Jézus életével és tanításával foglalkozó 4 könyve. Az evangelisták műve.

 

Expresszionizmus: Az avantgárd egyik legelső és egyik legjelentősebb irányzata. Modern művészeti irányzatként Németországban keletkezett 1905-1913-ban Die Brücke (A híd) művészeti csoport keretében. Az expresszionista művész ellentmondásoktól terhelt, diszharmonikus világban él.

 

Faun: Ősi római föld- és erdőisten, általában szarvakkal és kecskelábakkal ábrázolják.

 

Fauvizmus: Az 1905-ben egy párizsi kiállításon bemutatkozott festőcsoport, a Fauves (’Vadak’) képviselte festészeti irányzat. A Henri Matisse köré csoportosuló művészek a modern francia festészet kolorista irányzatát teremtették meg, de 1908-at követően csoportjuk feloszlott.

 

Féloszlop: A falból csak félátmérővel kiálló oszlop. A kiálló rész azonban valamivel több szokott lenni, mint az oszlop fele, mert az optikai hatás mindig kevesebbet mutat.

 

Fiálé/fiatorony: A gótikus építészet jellegzetes motívuma. A külső homlokzati támpillérek leterhelését szolgáló kis hegyes tornyocska.

 

Fibula: A bronzkorszak óta használatos ruhakapcsoló tű.

 

Filigrán: Arany- vagy ezüstsodronyból vagy, fémszálból készült ékszer, vagy ötvöstárgyra helyezett díszítmény.

 

Fizioplasztikus szemlélet: Az ábrázolás alapja a fizikai valóság, a látvány megragadása a cél.

 

Forum: Vásártér, köztér, az ókori római városok népgyűléseinek, törvénykezéseinek, kereskedelmének színtere. Körülötte helyezkedtek el a középületek.

 

Főhajó/középhajó: A többhajó épületek középső, kiemelt része, a bazilikákban magasabb és szélesebb a mellékhajóknál.

 

Francois-váza: A görög vázafestészet egyik korai remeke. Egy méter átmérőjű, a feketealakos szereplők a feliratokkal azonosíthatók rajta.

 

Freskó: Porfestékkel és vízzel a friss mészvakolatra készített festés, amelynek festéke a frissen felhordott vakolatba behatol, és annak megszáradása után oldhatatlanul marad meg.

 

Fríz: Épületrész lezárására, tagolására, díszítésére szolgáló, domborművekkel díszített vízszintes, szalagszerű mező. Képszék, díszített párkány.

 

Frontalitás: Szembenézet, egynézetűség. A szobrok teste semmiféle elfordulást nem mutat. A szobrok csupán szemből adnak teljes nézetet, oldalról és hátulról nem.

 

Futurizmus: Az avantgárd egyik legkorábbi áramlata (1909-1944). A jövő felé forduló — és ezzel egyidejűleg a múltat élesen elutasító — művészeti irányzat, a dinamizmus és a sebesség kultuszát hirdeti. Elnevezésének alapja (a 'jövő' jelentésű latin "futurum" szóból származó) olasz "futuro" szó; elnevezője Marinetti.

 

Gemma: Vésett díszű drágakő, vagy féldrágakő, kagylóhéj, elefántcsont stb. Ha domborúan vésett kámeának, ha homorúan vésett intagliónak nevezik. A görögök inkább mitológiai ábrázolásokkal, a rómaiak történeti személyek képmásaival díszítették, és ékszerként vagy amulettként használták.

 

Geometrikus stílus: A korai görög vázatípuson alkalmazott minták, melyek nemcsak geometrikusak.

 

Groteszk: Ókori római épületek föld alá került helyiségeiben talált stilizált állati és növényi díszítmények mintájára készült reneszánsz díszítmény.

 

Gilgames-motívum: A civilizált világ teremtésének jelképe. Gilgames küzd a káosszal, amit rendszerint egy vadállat testesít meg. Gilgames megragadja, és a feje fölé emelve krázza belőle az erőt. Úr városából származik.

 

Gladiátor: Egymás elleni vagy vadálatok elleni harcra kiképzett amphiteátrumokban fellépett rabszolga az ókorban.

 

Gótika: Az európai középkor XII-XV. százada között, időben a második, szemléletben viszont az első korszaka. Giorgio Vasari a XVI. században nevezte el.

 

 

Halottak Könyve: Óegyiptomi vallásos rítusok, imák, himnuszok gyűjteménye (valójában nem könyv).

 

Halotti maszk: Vékony aranylemezből készített maszk, melyet egyes halottak arcaira helyeztek rá.

 

Hamis látószög: Az egyiptomi festészetben alkalmazott, a valóságban nem létező látószög. Pl. átlátszó edény, földkeresztmetszet.

 

Harmadik állat: zergék, halak, macska, mamut, valamint másfajta felismerhetetlen vagy ritka állatok az őskori ábrázolásokon.

 

Herma: 1. Eredetileg Hermész görög isten mellszobra, mely lefelé keskenyedő, oszlopszerű törzsön nyugodott.

 2. Mellszobor, mely támasztó építészeti tag.

 3. Fej alakú, fémből készült ereklyetartó.

 

Hettita: Indoeurópai nép, amely a Kr. e. 2000-1800 között Közép-Anatólia vezető népessége volt, és uralkodóház az ókori Egyiptomban.

 

Hieroglifa: Képírásos írásjelek. Az óegyiptomi képírás írásjelei, melyek teljes fogalmakat, szótagokat és hangokat jelöltek. 1822-ben Francois Champollion fejtette meg a Rozetti kő segítségével.

 

 

Hosszhajó/hosszház: A keletelt templomokban nyugatról keletre a szentély irányába húzódó, oszlopokkal vagy pillérekkel elválasztott tér.

 

Humanitas: emberi méltóság, az örök emberi erény.

 

Humanizmus: emberközpontúság.

 

Hüposztil csarnok: Nagy csarnok az egyiptomi templomokban, melynek mennyezetét sűrűn egymás mellé helyezett oszlopok támasztják alá.

 

 

Ideoplasztikus szemlélet: Lényege, hogy nem a látványt, hanem az ember képzetét ragadja meg. Magából a fogalomból, az ideából indul ki. Például az egyiptomi kultúra szemlélete.

 

Idol: Fából vagy kőből készült őskori szobor, a keresztény szóhasználatban bálvány.

 

Ikon: Fatáblára festett, arany- vagy fémlemez háttérrel, olykor drágakövekkel díszített szentkép, kegykép.

Illuzionizmus: A valóság illetve a térbeliség megtévesztő látszatát keltő fal-, illetve mennyezetkép festésére törekvő művészeti irányzat. Főként a későbarokk idején virágzott, ahol a térhatás fokozására szolgált.

 

Impresszionizmus: A XIX. század utolsó harmadának legnagyobb hatású művészeti mozgalma. Nevét Monet A felkelő nap impressziója (impresszió=benyomás) című festményéről kapta. Az impresszionizmus leginkább a festészet, a zene és az irodalom, kis mértékben a szobrászat stílusa. A francia impresszionizmus kora Magyarországon a romantikus történelmi festészet virágzásával esik egybe.

 

Insula: Különálló ház vagy házcsoport, udvar és melléképületek nélkül, melyet minden más épülettől utcácskák választottak el. Gyakran így nevezték a magában álló bérházakat is ellentétben a domusszal, melyben csak maga a tulajdonos lakott családjával; sőt az egyes bérbe adott lakásnak is ez volt a neve. A bérlőkre rabszolga ügyelt fel és szedte be tőlük a házbért.

 

Integritas: teljesség. A XIII. században Aquinói Szent Tamás egyik követelménye, melyet a művészettel szemben támasztott. A művészi munka a teljesség érzetét keltse a néző számára.

 

Interieur (enteriőr): Az épület belseje, belső helyiségei.

 

Ión (jón) oszlop: Egyszerre a férfi és a női test arányai szerint készülő görög oszloptípus. Van lábazata, kihasasodása kisebb, mint a dóré. Az oszlopfőn csigavonalas (ld.voluta) díszítés található. A ión templomok kezdetben szélesek és terjengősek.

 

Kamarész edény: Vékony falú edény nem centrális és nem szimmetrikus díszítéssel, a Kr. e. 2000-1700 közötti krétai kerámiák díszítő stílusa, többszínű, fekete alapon vörös, narancs és fehér díszítéssel.

 

Kánon: Az egyiptomi szobrászat és festészet elve. Adott egy hálórendszer, melyben pontosan meg volt határozva, hogy hova kerüljenek az egyes testrészek. A méretek szentek voltak.

Kanópusz edény: A balzsamozás előtt eltávolított belső szerveket tároló edények Egyiptomban.

 

Kariatida: Oszlopot vagy pillért helyettesítő, fején az oszlopfőt tartó ruhás nőalak.

 

Kentaur: Félig ló-, félig embertestű lény a görög mitológiában.

 

Kerengő: Kolostorok négyszögletes kertudvara árkádokkal.

 

Keresztboltozat: Egymást keresztező dongaboltozatokból álló boltozat.

 

Keresztelőkápolna/battisztérium: Templomokhoz csatolt centrális vagy sokszög alaprajzú kápolna keresztelő medencével.

 

Kereszthajó/keresztház: A középkorban a keresztény templomok hosszhajóinak keleti végén, azokra merőleges irányba elhelyezett hajó. A templom alaprajzát kereszt alakúvá teszi.

 

Kettős perspektíva: Az őskori művészetben az állatokat gyakran két nézetből (az agancsot és a patákat szemből, a testet oldalról) ábrázolták.

 

Khitón: Az ókori görögök térdig érő, vászonból vagy gyapjúból készült ingszerű alsóruhája férfiak és nők számára.

 

Kígyós istennő: A minószi lakóhelyeken tisztelt házi istennő. Egyik attribútuma a kígyó, amelyet jótékony háziszellemnek tekintettek.

 

Kincsesház: Kisméretű díszes építmény a görög templomok szent területén, ahol különböző városállamok adományait gyűjtötték és láttatták.

 

Klaritas: világosság. A XIII. században Aquinói Szent Tamás egyik követelménye, melyet a művészettel szemben támasztott. A művészi fogalmazás legyen világos a néző számára.

 

Klasszicizmus: A XVIII. század második felétől a XIX. század közepéig uralkodó stílustörténeti korszak és korstílus. Neve a latin classis szóból ered, melynek jelentése ’osztály’. Olyan művészeti irányzat, amely a múlt, főként az ókori görög-római alkotásokban megvalósuló eseményeket, szabályokat, hagyományokat tartja követendő példának.

 

Kockaszobor: Egyiptomban újbirodalmi szoborfajta, amely ünnepélyesen merev, szimmetrikus komponálású térdét átfogva ülő alak, ahol is egyértelműen felismerhető az eredeti gránitgömb alakja.

 

Kompozíció: Az elemek olyan elrendezése egy művészeti alkotásban, ami kifejez valamit. Célja az elemek megfelelő kiválasztása és elhelyezése, ami által a szemlélődő számára érzéseket, gondolatokat közvetít. A kompozíció fontos szempont a fényképezésben, és lényeges eleme a rajzolásnak, festészetnek is.

A kompozíció során alkalmazható vizuális elemek:

 

Kompozit lény: olyan lény, amely össze van komponálva különféle elemekből, amely állatszerű valamint emberszerű tulajdonságokat hordoz.

 

Kontinuitás: folytonosság, folyamatosság.

 

Kontraposztos ábrázolás: Szobrászati és festészeti kompozíciós elv, mely az egymással ellentétes tagok (pl. jobb láb, bal kar) ellentétes helyzetével a szobor mozgalmasságát és kiegyensúlyozottságát biztosítja. Klasszikus példái a görög atlétaszobrok.

 

Kóré: Leányszobor az ókori görögöknél, hosszan redőzött ruhát viselő az archaikus korból.

 

Korinthoszi oszlop: A női test arányai szerint készülő görög oszloptípus. Magas és karcsú. Az oszlopfőn szétnyíló akantuszleveles díszítés található. Általában női isteneknek szentelték azt a templomot, mely korinthoszi oszlopokból épült.

 

Krepidoma: alap épület. A görög templomnál az alapozás felső kősorának talaj fölé emelkedő síkján körbefutó lépcső. Többnyire 3 magas fokból áll, enyhén domborodó felső síkján emelkednek az oszlopok és a falak.

 

Kripta: A templomokban az oltár alatti helyiség.

Kubizmus: Avantgárd művészeti mozgalom volt a XX. század elején. Picasso és Braque képeivel kezdődik 1907-ben és 1914-ben merül ki. Elnevezését a 'cube' (kocka) szóból alkották meg. Végsőkig fokozta a szerkezetet, a tárgyakat és a téri viszonylatokat meghatározó geometriai szükségszerűségeket.

Kultúra: Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi javak összessége. A művelődésnek valamely területe, illetve valamely korszakban, valamely népnél való megnyilvánulása.

 

Kultuszszobor: Égből hullott, ősi szobor, amely köré szent hely, templom, kultusz, rítusok szerveződtek.

 

Kupola: Központi épületrészek félgömb alakú boltozása.

 

Kúrosz: A görög archaikus korból mezítelen férfiszobor.

 

Küklópikus fal:<