A prehistorikus, vagy történelem előtti korokat sokan az ősember civilizálatlan világának tartják.

Az alábbiakban e tévhit eloszlatására is kísérletet teszünk.

 

Bizonyítható, hogy már az őskorban is jelen volt a tudományos és kreatív gondolkodás.

S ha a társadalmi haladás leglényegesebb eleme a tudásmennyiség növekedése, akkor rögzíthetjük, hogy a máig megtett út nem lineáris egyeneshez hasonlítható, hanem az emelkedőt időnként visszaesések törik meg.

Az őstörténeti korszakokat az ember által készített eszközök anyaga és megmunkálása szerint különböztetjük meg. A kőkorszakban ennek megfelelően a kő a szerszámkészítés alapanyaga.

Ennek főbb szakaszai az őskőkor (paleolithikum), az átmeneti kőkor (mezolithikum), valamint az újkőkor (neolithikum).

Ezek közül a paleolithikum a leghosszabb, mintegy 2,4 millió évvel ezelőtt kezdődött – ennyi idősek az Afrikából előkerült legkorábbi kőeszközök – és kb 10.000 évvel ezelőtt ért véget.

Az alkalmazott pattintásos technikák és a készített kőeszközök szerint az őskőkor is három korszakra osztható:

-          az alsó kb.i.e.200.000-ig

-          a középső i.e.200.000-i.e.40.000-ig

-          a felső paleolithikum i.e.40.000- i.e.10.000-ig

Legkorábbi őseink az alsó paleolithikumban jelennek meg, de valószínű, hogy az első eszközöket még a Homo habilis készítette. A homo erectus volt az, amely az első hominidaként elhagyta Afrikát – mintegy 1.000.000 évvel ezelőtt – és benépesítette Ázsia és Európa mérsékeltebb éghajlatú tájait.

A Homo erectus sokkal kifinomultabb kőeszköz-készítő technikát alkalmazott. Jellegzetes eszközeit a legjelentősebb lelőhely, a franciaországi Saint Acheul után acheulinak keresztelték el. Az acheuli kőeszközt készítő ősembereket a Homo sapiens követte, amely kb. 500.000 évvel ezelőtt jelent meg.

A középső paleolithikumban további fejlődés tapasztalható a kőeszköz készítésben. Ez mintegy 100.000 évvel ezelőtt a Neander-völgyi ember megjelenésével következik be, s az általa készített eszközök gyűjtőnevüket a Le Moustier-i lelőhelyről kapták.

Mind a mai napig vita tárgya mi történt a Neander völgyi hominidákkal, melyek kb. 33.000 évvel ezelőtt tűntek el a Föld színéről. Számosan úgy vélik nem tudták felvenni a versenyt az ekkor megjelenő Homo sapiens sapiens fajjal és kihaltak, mások szerint beolvadtak közvetlen biológiai őseinkbe.

A Homo sapiens sapiens faj maradt a hominidák egyetlen túlélő tagja. Bár megjelenése, 40.000 év óta nem ment keresztül jelentős biológiai változáson, sokan a kulturális „ősrobbanás”korának tartják ezt az időszakot. Ekkor született meg a művészet, a mágia, a vallás, s indult gyors fejlődésnek a technika és a társadalom.

A felső paleolithikum az utolsó jégkorszakkal ért véget mintegy 10.500 évvel ezelőtt, melyet pl. a Brit szigeteken a mezolithikum követett, ugyanakkor a Közel-Keleten már ekkor kezdetét vette a neolithikum, s kezdetét vette az élelemtermelés.

Ez utóbbinak szükségszerű velejárója a letelepedett életmód. A korábbi korszakok vándorló társadalmait településeken, városokban élő közösségek váltották fel. Ezt nevezzük „neolithikus forradalomnak”- bár a folyamat több ezer évig tartott.

Csak 40.000 évvel ezelőtt született meg tehát a modern ember, aki már teljes emberként, művészi és vallási tudattal élt.

A neolithikum fontos állomása a fejlődésnek, amelyben az élelemtermelés, agyagedény-készítés, valamint a városias települések megjelentek, s már e közösségek birtokában voltak – bár kezdetleges formában - a civilizáció minden lényeges elemének, egyebek közt az írásnak is.